Minden valamirevaló római kori romvárosban mutogatják a hely fürdőjét. Amit látunk: térdig érő romok, néhány vízvezetékcső maradványa, jobb helyeken még a padlófűtés romjai is látszanak. Egy jó idegenvezető nélkül nehéz elképzelni, hogy milyen zajos, mozgalmas élet zajlott a fürdőkben kétezer évvel ezelőtt.
A szocialista propaganda szerint a "jól nevelt" nép kulturáltan szórakozik. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a nép egyszerű fiai igénytelen berendezésű talponállókban, italboltok előtt kapták be munkába indulás előtt a felest, és presszókban, népbüfékben gurították le a lazításként a nap végén a fröccsöt vagy a kőbányai világost.
Az embert évezredek óta lenyűgözi az erőszak. De vajon honnan erednek a véres gladiátorjátékok? Kik voltak azok, akik az arénákban megküzdöttek egymással? Milyen életkilátásai voltak egy harcosnak? És vajon milyen életre, szexre, szerelemre számíthatott egy gladiátor?
A történelemkönyvek a háborús eseményeket, évszámokat rögzítik, és alig beszélnek arról, hogy az első világháborúban hogyan éltek az emberek a hátországban. A tankönyvekben nem esik szó arról, hogyan változott a divat, miről szóltak a reklámok, színdarabok, mozifilmek, és hogyan változott a gyerekek élete.
A nyüzsgő plázákat látva sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy bezzeg, a régi szép időkben nem volt ekkora felhajtás a karácsony körül. Pedig ha bekukkanthatnánk egy 1920-30-as évekbeli háziasszony mindennapjaiba, ugyancsak kapkodnánk a fejünket a teendőit látva.
A rádió, tévé, internet, számítógép és okostelefonok világában már nehéz elképzelni, mégis mivel töltötték a szabadidejüket az emberek a XVI-XVII. században. Nos, amikor éppen nem a török elől menekültek vagy a birtokaikat igazgatták, a magyar főurak igenis vígan mulattak!
Egy király szexuális élete ritkán korlátozódott a feleségével való lepedőakrobatikára. Mivel a dinasztikus házasságokat politikai megfontolásokból kötötték, a dinasztia tagjai időről időre eleget tettek a kötelességüknek, ám a férfiak nem igazán itt keresték az örömüket. Vagy állandó szeretőt tartottak, vagy pénzen vették a szerelmet a kurtizánoktól.
Füred, Siófok, Almádi utcáit járva ma már nehéz elképzelni, hogy a balatoni nyár már a 18. századi hölgyek, urak szívét is megdobogtatta. Pedig az akkori fiatalok legalább annyira készültek az Anna-bálra mint a mai tizenévesek a helyi diszkóba, és pontosan annyira élvezték a tó hidegvíz-kúráját mint a mai tinédzserek a pancsolást. Persze szépanyáink mindezt szigorú szülői felügyelet mellett élvezhették...
Köztudott, hogy a dobos tortát Dobos C. Józsefről, a palacsintát pedig Gundel Károlyról nevezték el. De vajon hogyan kapta a nevét a csokis sütemény a botrányos hírű cigányprímásról, Rigó Jancsiról?
Velence egy sima hétköznapon is varázslatos, hát még február végén, amikor megkezdődnek a karnevál napjai! Évszázadok óta ámulnak az ide látogatók az elképesztő álarcokon, maszkokon, ruhákon és a karneváli attrakciókon, mint amilyen az angyal-röpte vagy a bikaűzés. A karnevál minden egyes momentumának évszázados hagyományai vannak.