Ki volt Hitler apja, és hogyan hatott a fiára?

Ma már köztudott, hogy a személyiségünket alapvetően meghatározzák a gyerekkori, a szülői házban szerzett tapasztalatok. Vajon hogyan hatott a családja, az apja Adolf Hitlerre? Mennyire befolyásolta a nézetei és a személyisége alakulását?

A házasságon kívüli gyerek

Adolf Hitler nem szerette nagydobra verni, de az apja házasságon kívül született gyerek volt. Így aztán sokféle találgatásra adott okot, hogy vajon a világ legdurvább antiszemitájának voltak-e zsidó felmenői. A választ az elmúlt évtizedek alatt sokan kutatták, és a kutatóknak nem volt könnyű dolguk, ugyanis miután Hitler hatalomra került, mindent megtett, hogy önmaga és a szülei történetét elrejtse, illetve a saját érdekei szerint megváltoztassa.

Hitler nagyanyja, Maria Anna Schicklgruber negyvenévesen esett teherbe, és a gyerek apja ismeretlen volt. A házasságon kívüli gyerekek gyakoriak voltak a vidéki Ausztriában, és nem okoztak különösebb megütközést.

1837-ben született meg Alois Schicklgruber, Adolf Hitler apja. A nagymama, Maria Anna Schicklgruber 1842-ben férjhez ment Johann Georg Hiedlerhez, egy molnársegédhez. A kor gyakorlata szerint ilyenkor a menyasszony házasságon kívül született gyermekének helyzetét, amennyiben az a vőlegénytől származott, rendezték, vagyis törvényessé nyilvánították. Ez Alois Schicklgruber esetében nem történt meg. Pedig valószínűleg Johann Georg volt az apa, és nem Johann öccse, az ekkor már nős Johann Nepomuk, aki később Alois Schicklgrubert örökbe fogadta és felnevelte.

Mivel Alois anyja 1847-ben meghalt, Johann Georg Hiedler magára maradt a gyerekkel, és Aloist az öccsénél hagyta, akinek a gazdaságában volt elég hely, és hasznát vehették a tízéves gyerek munkájának is.

1876-ban Alois nevet változtatott, és hivatalosan is jegyzőkönyvbe foglalták, hogy Alois Schicklgruber Johann Georg Hiedler törvényes fia. Az ifjú Alois pedig felvette a Hitler nevet. Miért tette ezt az ekkor már fiatalember Alois? Valószínűleg azért, mert a házasságon kívüli születés ekkor már akadályt gördített a hivatalnoki karrierje elé, a Hitler nevet pedig valószínűleg jobbnak találta a Hiedlernél.

(Azért mázlija volt Adolfnak! Hogy hangzott volna, hogy „Heil Schicklgruber!”?)

A fiatal Adolf Hitler 1932-ig semmit nem tudott apja névváltoztatásáról, ekkor is csak egy bécsi újságíró tárta a nyilvánosság elé, hogy Hitlert valójában Schicklgrubernek hívják.

 

Parasztfiúból hivatalnok

A fiatal Alois először cipészinasnak állt, majd 1855-ben jelentkezett a császári vámhatóságokhoz hivatalnoknak. Alois Hitler a következő években szépen emelkedett a hivatalnoki ranglétrán, ami azzal is járt, hogy újabb és újabb településre helyezték. Pályája valóban figyelemre méltó: egyszerű népiskolai végzettséggel az őrszolgálattól a hivatalnokságig vitte, végül főtisztviselőként ment nyugdíjba.

Ismerősei szűkebb szakmai közösségéhez tartoztak, a vámosokat sehol nem szerették igazán. Alois ingerlékeny, fontoskodó természetű ember volt, egy munkatársa szerint valamennyien ellenszenvesnek találták. Ugyanakkor mérhetetlen tudásszomj és tanulni vágyás jellemezte, remekül fejezte ki magát mind szóban, mind írásban. Különösen érdekelte a mezőgazdaság és a méhészkedés, rengeteget olvasott ebben a témában.

Házasság, család

Alois 1864-ben feleségül vett egy nála sokkal idősebb asszonyt, (Anna Glassl), akitől 1880-ban elvált. 1883-ban feleségül vette Franziska Matzelsberget, akitől két gyermeke született: Alois és Angela. A családi idill azonban nem tartott sokáig, ugyanis Franziska tüdőbeteg lett, és 1884-ben meghalt. Aloisnak már csak a gyerekek miatt is újra kellett nősülnie. A választása ezúttal Klara Pölzlre esett, nevelőapja, Johann Nepomuk unokájára, aki ekkoriban már amúgy is a Hitler családnál szolgált cselédként. A probléma az volt, hogy Klara Alois 1876-as törvényesítésével a férje közeli rokonává, másod-unokatestvérévé vált. Ahhoz, hogy törvényesen is össze tudjanak házasodni, pápai mentességet kellett szerezniük, amit viszonylag gyorsan meg is kaptak. A házasság időpontjában Alois 48 éves volt, Klara pedig 25.

A pár később alig két hónap leforgása alatt diftériában két kicsi közös gyermeküket elvesztette. Harmadik gyerekükként 1889. április 20-án született Adolf nevű fiuk, majd három évvel később még egy kisfiuk született, aki vízfejűségben pár napos korában meghalt.

Hogy milyen volt családapának Alois Hitler? A legtöbb történetíró néhány dologban egyetért: pipázott, kocsmázott, méhészkedett és verte a gyerekeit. Otthon patriarchális családfő, szolgálatban mániákusan pedáns, a nyilvánosság előtt ellentmondást nem tűrő, a gyerekeivel szemben pedig brutális zsarnok. Két szenvedélye volt: a méhek és a mezőgazdaság. Bár hivatalnok volt, vett egy parasztgazdaságot, aminek a vezetésébe rövid időn belül belebukott.

 

Adolf tanulmányai

Adolf Hitler egy tipikus falusi iskolában kezdte meg tanulmányait: 134 gyerek járt a helyi népiskolába, akiket mind egyetlenegy tanító oktatott. Azonban a kisfiú az apa állandó költözködése miatt hamarosan a lambachi, egyházi vezetés alatt álló fiúkórus-iskolában folytatta a tanulmányait. A fiatal Adolf figyelemre való éhsége már ekkor is megmutatkozott: kisfiúként a legfőbb vágya az volt, hogy egy nap majd pap lesz. A cselédlánytól gyakran elkérte a kötényét, amelyet a vállára terített, és egy székre felállva szenvedélyes prédikációkat tartott és áldást osztott.

Adolf Lambachban rengeteg egyházi szertartáson vett részt, és meglepő, de itt találkozhatott először a horogkereszt szimbólumával, amit a város számos pontján láthatott, bár ekkor még ez a szimbólum egyáltalán nem rendelkezett nemzetiszocialista töltettel. Érdekes, hogy maga Hitler soha nem említette, hogy innen vette volna ezt a jelképet.

Mindössze két évig tanult Lambachban, ám mivel az apja ekkor nyugdíjba ment, a család egy Leonding nevű faluba költözött. A gyerekeknek itt rengeteg tér állt rendelkezésükre, szabadon játszhattak indiánosdit, kedvükre futkoshattak, bújócskázhattak. A játékokban Adolf mindig vezető szerepet játszott. Egy későbbi barátja úgy emlékezett, hogy kizárólag a háborúsdi érdekelte. És bár Adolf sápadt, gyenge fiú volt, mégis ő volt a szellemi irányító.

Alois Hitler utolsó lakhelye Linz volt, Adolf itt kezdte meg reáliskolai tanulmányait. A fiatal fiú imádta ezt a várost, úgy beszélt ezekről az évekről, mint a „boldog időkről”. Tette ezt annak ellenére, hogy elég gyenge volt a tanulmányi eredménye. Rögtön az első évet meg kellett ismételnie az elégtelen matematika és természetrajz osztályzata miatt. Alois azt akarta, hogy a fiából is hivatalnok váljon, ezért adta a művészet, festészet iránt érdeklődő fiát reáliskolába. A fiatal Adolf azonban nem volt hajlandó tanulni….

 

Adolf kapcsolata a szüleivel

Alois nagyon keményen bánt Adolffal, aki pedig félt az apja szigorától. 1900 körül paraszti-kispolgári közegben mindennapos gyakorlat volt a testi fenyítés családi körben, a törvény is eltűrte, sőt az iskolák büntetési rendjéhez is hozzátartozott.

Adolf Hitlert elnyomta és verte az apja. Az apa füttyszóval hívta magához a gyerekeit, akárcsak a kutyákat, és rövid, pattogós parancsszavakkal dirigált nekik. Adolf később így emlékezett az apjára: „Apámat nem szerettem, ám annál jobban féltem tőle. Hirtelen haragú volt, és azonnal eljárt a keze. Szegény anyám ilyenkor nagyon féltett.” Több visszaemlékező is megerősítette, hogy az apa a megszokottnál többet verte a gyerekeit.

Az anya, Klara figyelemre méltó nő lehetett. Nem volt könnyű dolga: elvesztette a gyerekeit, és a férje sem volt egyszerű természet. Háztartásában sok emberről kellett gondoskodnia. 47 évesen nagy fájdalmak közepette rákban halt meg.

Apja halálakor Adolf 14 éves volt. Alois halála után Klara hajlandó volt Adolfot kivenni a reáliskolából, és hagyta, hogy festészetet tanuljon. Ekkoriban Adolf rendszeresen járt könyvtárba, színházba, múzeumokba, moziba, rajzolt, festett, verseket írt, zongorázni tanult, barátjával épületeket, villákat tervezett.

Amikor anyja meghalt, Adolf 17 éves volt. Apjuk elegendő örökséget hagyott rájuk, ám anyja betegsége, Adolf bohém életvitele aláásta anyagi helyzetüket. Hitler az ezt követő bécsi időszakáról mint a keserű nélkülözés idejéről beszél.

 

Az apa hatása Adolfra

A fiú érzelmi kötődése a szüleihez 1945-ig megmaradt. Apja zsebóráját és fényképét mindig magánál tartotta. Ugyanakkor gyötörte a kétség a bizonytalan származás miatt, mert attól tartott, hogy esetleg zsidó vér csörgedezik az ereiben.

Adolf Hitler az iskolában szerezhető tudás iránti szekepszist autodidakta apjától vette át, akinek felemelkedése nem kötődött semmiféle iskolai tudáshoz. A fiú nagyképűségével, a tudományos kompetencia megvetésével, vélt szellemi fölényének hangsúlyozásával apai mintát követett. Miután hatalomra került akadálytalanul élhette ki tudálékosságát bármilyen témában: hadvezetési döntésekben, építészeti és művészeti ízlésbeli kérdésekben.

Adolf gyakran hangoztatta: „A tanárok. Ki nem állhatom őket!”. De a tanárokhoz hasonlóan utálta a hivatalnokokat és a jogászokat is.

Apa és fia hasonlósága leginkább a túlzott önértékelésben, az önkritika teljes hiányában mutatkozott meg, amihez mások megvetése is társult. Mindkettőjükre jellemző volt az érzelmi melegsége hiánya.

Hitletr élete végéig foglalkoztatta gyerekkora, és fiatalságának ábrándvilága. 1945-ben a bunkerben töltött utolsó napjait Linz város makettjét nézegetve töltötte…

KÉSZÜLJ ONLINE AZ EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

KÉSZÜLJ VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL A KÖZÉPSZINTŰ VAGY AZ EMELT SZINTŰ TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

 

Forrás: Roman Sandgruber: Hitler apja

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük