2016. június
Filmekből, regényekből jól ismerjük és gyakran csodáljuk is az úriemberek és úri hölgyek világát. Vizitek, bálok, villásreggelik, csodás ruhaköltemények, ezüst étkészlet, finomabbnál finomabb falatok, halkan suhanó cselédek. De vajon tényleg olyan gondtalan volt ez az élet?
Ha belegondolsz, elég agyament dolog ez a foci. Felnőtt férfiak kergetnek egy bőrlabdát, ami frenetikus őrületet vált ki nézők százezreiből. A szurkolók egyik fele odaszegeződik a képernyőhöz, a másik fele viszont mindent elkövet, hogy őrjöngve szétverje a másik tábor szurkolóit és az utcákat. Honnan ez az őrület? Ki találta fel a focit?
Kecsesen suhanó dámák méltóságteljes fejtartással, kimérten biccentve köszönik meg táncosuknak ezt a fordulót. Arcuk rezzenéstelen, legfeljebb halvány mosolyt engednek meg maguknak, csak kézszorításuk melegségével üzenik: boldogan látom a szalonunkban. És amikor a fiatalember megjelenik, hűvös méltósággal fogadják, mert magára valamit is adó hölgy nem árulhatja el érzéseit.
Amikor fürdőruhát próbálsz egy szűk, előnytelenül megvilágított áruházi próbafülkében, nagy valószínűséggel nem az jut eszedbe, hogy egy több ezer éves ruhadarabot próbálsz. Pedig így van. Már az ókori római hölgyek is viselték gyakorlatilag pontosan ugyanazt a ruhadarabot, amiben mi illegetjük magunkat a strandon.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyaralás és a turizmus a 20. vagy esetleg a 19. századi emberek kiváltsága volt. Valójában a pihenés, gyógyulás vágya, az ismeretlen tájak iránti kíváncsiság egyidős az emberiséggel. És természetesen már az ókori görögök és rómaiak is jártak nyaralni, elindultak megnézni saját koruk „antikvitását”.