A Kádár-korszak puha diktatúrájában elvileg nem létezett prostitúció, pornóújsághoz csak csempészek által lehetett jutni, és a rendszer az Ifjúsági Magazinon keresztül oldotta meg a fiatalok szexuális felvilágosítását, illetve osztotta az észt azzal kapcsolatban, milyen a kommunisták által erkölcsösnek vélt házasság. Szocialista erkölcs ide vagy oda, létezett már a délegyházi nudistastrand, és a magyar fiúk a szabadelvűbb NDK-s lányokon gyakorolták a hódítás tudományát.
Vagyoni helyzettől függetlenül, ha a pesti polgár mulatságra vágyott a Monarchia időszakában, kisétált, kikocsizott a Városligetbe. Forgott egyet a körhintán, korcsolyázott, kiállítást látogatott, cirkuszba vagy színházba ment, élvezte a Vurstli sokszínű forgatagát, vagy egyszerűen csak beült egy kedves vendéglőbe, ivott egy jó sört, esetleg megkóstolta Gerbeaud-ék isteni kuglerét, és közben hallgatta, ahogy a kávéház zenekara fújja a keringőt. A Liget város volt a városban, ahol társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki talált magának mulatságot.
Ma már hihetetlennek tűnik, de volt olyan időszak, amikor a társadalom többsége meg volt győződve arról, hogy a testmozgás kifejezetten káros a nők számára. Sőt egyenesen erkölcstelen dolog, ha egy nő biciklire pattan, esetleg korcsolyát húz a lábára.
Persze, megtanultuk már általános iskolában, hogy az a bizonyos márciusi forradalom a Pilvax kávéházból indult. De azt soha nem mesélték el nekünk, hogy híres íróink, költőink nem csak politizálni jártak ebbe az intézménybe, hanem enni, inni, biliárdozni, újságot olvasni, sőt voltak, akik annyira sok időt töltöttek a kávéházban, hogy ide címeztették a leveleiket is.