Amerika

Így éltek az Amerikába kivándorló magyarok

A XIX-XX. század fordulóján egymillió honfitársunk hagyta el a Monarchiát, hogy boldogulását Amerikában keresse. Angolul nem tudó zsellérek, cselédek az utolsó fillérjeiket összekuporgatva vonat- és hajójegyet váltottak, és elindultak egy ismeretlen világba. Az álmok azonban igen messze álltak a valóságtól. Már az utazás is gyötrelmes volt, az Egyesült Államok földjére lépni pedig akkoriban is tortúrát jelentett. A magyarok többsége gyárakban, bányákban kezdett dolgozni, kényelmetlen, szűkös lakhatási körülmények között. A többség kitartó munkával, állhatatossággal mégis megtalálta a számításait. Aki meg nem, az szégyenszemre visszavándorolt az óhazába.

A Fehér Ház állandó, láthatatlan lakói

A Fehér Ház arról híres, hogy az elnökök és családjaik négy-nyolc évre ide költöznek, majd mandátumuk letelte után átadják a helyüket a következő elnöki családnak. A Háznak azonban mégis vannak állandó lakói: komornyikok, szobalányok, virágkötők, konyhai dolgozók, takarítók, technikai munkatársak. Elnökök jönnek-mennek, ám ők maradnak. Ők a Fehér Ház "állandó, láthatatlan lakói".

Nőnek lenni a Vadnyugaton

A XIX. századi amerikai Vadnyugaton jó esetben három státusz közül választhatott egy nő: vagy tisztességes feleség volt egy marcona férfi oldalán, vagy tisztességtelen, ámde jól kereső prostituált. Esetleg tanítónő, aki képes eltartani magát. Néha nem választhatott, és foglya lett egy indián törzsnek.

A first lady, aki eljátszotta az alázatos feleség szerepét

Barbara Bush, idősebb George Bush felesége olyan ügyesen megkomponálta a magáról kialakított képet, hogy mindenki elhitte, hogy az államügyeket a férjére hagyja, mert a férfiak mindig jobban tudják, hogy mi helyes. Az „előadása” hallatlan sikert aratott. Pedig a felszín alatt ő is ügyesen formálta a történelmet.