A nők évezredek óta tudják, hogyan kell az orruknál fogva vezetni a férfiakat. Így aztán nem csoda, hogy évezredes hagyománya van az illatszerek, parfümök készítésének. De vajon mitől illatoztak a 19-20. században a lányok, asszonyok?
A náciknak megvolt a maguk elképzelése arról, milyennek kell lennie a jó német asszonynak. Az igazi árja nő nem politizál, nem vágyik hivatalba, hanem sorra szüli a gyerekeket, és jó háztartásbeliként meghitt otthont teremt szerető férje és boldogan hancúrozó gyerekei számára. Azt azonban kevesen tudják, hogy a hivatalos ideológiával ellentétben a náci vezetők feleségei, élettársai, szeretői közül csak alig néhány felelt meg a fenti elvárásoknak.
A szocialista idők divatja nem az eleganciája miatt kerül be a divattörténetbe. Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
A történelemkönyvek a háborús eseményeket, évszámokat rögzítik, és alig beszélnek arról, hogy az első világháborúban hogyan éltek az emberek a hátországban. A tankönyvekben nem esik szó arról, hogyan változott a divat, miről szóltak a reklámok, színdarabok, mozifilmek, és hogyan változott a gyerekek élete.
Aragóniai Beatrixet Mátyás király feleségeként ismerjük, és kevesen tudják, hogy az uralkodó halála után az özvegy feleségül ment II. Ulászlóhoz. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy ez a házasság nagyon furcsára sikerült, és Beatrix számára rengeteg megaláztatást tartogatott.
A reneszánsz embere készen állt a föld örömök és a szépség mértéktelen élvezetére. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a királyi udvarokban az udvarhölgyek az uralkodó "háremének" tagjai váltak, vagy az, hogy a városok gyönyörű meztelen hölgyeket vonultattak fel egy-egy király bevonulása alkalmával.
A középkori irodalomból mindenki ismeri a trubadúrdalokat, melyben a lovag epekedve könyörög imádott (férjezett) hölgyéhez a beteljesedés legkisebb esélye nélkül. Azt is megtanultuk, hogy Boccaccio szereplői meglehetősen szabados szexuális életet éltek, szó sem volt az egyház által hirdetett önmegtartóztatásról és házastársi hűségről. De akkor melyik mű az, amelyik nagyjából reálisan mutatja be a középkori emberek szexuális szokásait?
Bár a történelmet férfiak írják, néha nem árt egy kicsit a nők szemszögéből is megvizsgálni az eseményeket. A gödöllői kastély férfi tulajdonosait jól ismerjük, de vajon milyen életük volt mellettük a nőknek: feleségeiknek, gyerekeiknek? Valentin-naphoz kapcsolódva a kastély munkatársai Szerelmes sóhajok címmel tematikus tárlatvezetéseket tartottak, és kifejezetten az épület hölgylakói szemszögéből mutatták be a kastély történetét.
Neandervölgyi ősanyánk óta a nők mindig is igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a külsejükből. Hogy szépségük kiemelésére milyen praktikákat használtak, az koronként és országonként változott. Volt köztük néhány egészen bizarr dolog.
Erzsébet császárné egyike volt a 19. század szépségideáljainak. Élete végéig gyönyörű és karcsú maradt. De vajon mit tett azért, hogy megőrizze teste ruganyosságát, bőre simaságát? Íme néhány 19. századi titkos szépségrecept.