Az első világháború alatt nők százezrei álltak munkába, miközben nevelniük kellett a gyerekeiket, ellátni a háztartást. Kiderült, hogy a hátországban dolgozó nőkre sokkal nagyobb szükség van, mint ahogyan azt a férfiak eredetileg gondolták. Csakhogy a nők anyagi és emberi megbecsülése igencsak elmaradt attól, amire a hölgyek - jogosan - számítottak.
A reneszánsz embere készen állt a föld örömök és a szépség mértéktelen élvezetére. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a királyi udvarokban az udvarhölgyek az uralkodó "háremének" tagjai váltak, vagy az, hogy a városok gyönyörű meztelen hölgyeket vonultattak fel egy-egy király bevonulása alkalmával.
A középkori irodalomból mindenki ismeri a trubadúrdalokat, melyben a lovag epekedve könyörög imádott (férjezett) hölgyéhez a beteljesedés legkisebb esélye nélkül. Azt is megtanultuk, hogy Boccaccio szereplői meglehetősen szabados szexuális életet éltek, szó sem volt az egyház által hirdetett önmegtartóztatásról és házastársi hűségről. De akkor melyik mű az, amelyik nagyjából reálisan mutatja be a középkori emberek szexuális szokásait?
Bár a történelmet férfiak írják, néha nem árt egy kicsit a nők szemszögéből is megvizsgálni az eseményeket. A gödöllői kastély férfi tulajdonosait jól ismerjük, de vajon milyen életük volt mellettük a nőknek: feleségeiknek, gyerekeiknek? Valentin-naphoz kapcsolódva a kastély munkatársai Szerelmes sóhajok címmel tematikus tárlatvezetéseket tartottak, és kifejezetten az épület hölgylakói szemszögéből mutatták be a kastély történetét.
Neandervölgyi ősanyánk óta a nők mindig is igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a külsejükből. Hogy szépségük kiemelésére milyen praktikákat használtak, az koronként és országonként változott. Volt köztük néhány egészen bizarr dolog.
Erzsébet császárné egyike volt a 19. század szépségideáljainak. Élete végéig gyönyörű és karcsú maradt. De vajon mit tett azért, hogy megőrizze teste ruganyosságát, bőre simaságát? Íme néhány 19. századi titkos szépségrecept.
A nyüzsgő plázákat látva sóhajtozva gondolhatunk arra, hogy bezzeg, a régi szép időkben nem volt ekkora felhajtás a karácsony körül. Pedig ha bekukkanthatnánk egy 1920-30-as évekbeli háziasszony mindennapjaiba, ugyancsak kapkodnánk a fejünket a teendőit látva.
Nehéz elhinni, de a római nők mai társaikhoz hasonlóan gondosan szőrtelenítettek, sminkeltek, ápolták az arcukat és a hajukat. Komoly sminkkészletük és parfümös üvegcséik voltak, és kifejezetten nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy mindig finom illat lengje körül őket. Bár, amiket magukra kentek, attól egy mai nő, bizony fintorogna...
A rádió, tévé, internet, számítógép és okostelefonok világában már nehéz elképzelni, mégis mivel töltötték a szabadidejüket az emberek a XVI-XVII. században. Nos, amikor éppen nem a török elől menekültek vagy a birtokaikat igazgatták, a magyar főurak igenis vígan mulattak!
Egy király szexuális élete ritkán korlátozódott a feleségével való lepedőakrobatikára. Mivel a dinasztikus házasságokat politikai megfontolásokból kötötték, a dinasztia tagjai időről időre eleget tettek a kötelességüknek, ám a férfiak nem igazán itt keresték az örömüket. Vagy állandó szeretőt tartottak, vagy pénzen vették a szerelmet a kurtizánoktól.