A húsvéti ünnepkör kapcsán újra meg újra felvetődik a kérdés: Jézus tényleg létezett? Valóban volt egy olyan történeti személy, aki Palesztina földjét járva tanított, keresztre feszítették és feltámadt? Mi a történeti valóság?
Egy vitorláson matróznak lenni nem volt egy leányálom. Szűk hely, életveszélyes munka, csattogó korbács, szűkös élelem és vízkészlet. Férfiak ezrei mégis hajóra szálltak, hogy ismeretlen földrészeket fedezzenek fel.
Honfoglaló őseink számára a meztelenség vagy a szexuális élet egyáltalán nem számított tabunak. A világ legtermészetesebb dolgának tartották, a gyerekek gyakorlatilag belenőttek, nem volt szükség arra, hogy külön felvilágosítsák őket.
A 48-as forradalom eszméi a magyar nemesi kúriák falai között születtek. Kölcsey, Berzsenyi, Deák, Kazinczy is oszlopos-tornácos, fehérre meszelt falú épületekben élt, itt fogadták a vendégeiket és politizáltak. Milyen lehetett az élet egy-egy vidéki kúriában?
Bár a történelmet férfiak írják, néha nem árt egy kicsit a nők szemszögéből is megvizsgálni az eseményeket. A gödöllői kastély férfi tulajdonosait jól ismerjük, de vajon milyen életük volt mellettük a nőknek: feleségeiknek, gyerekeiknek? Valentin-naphoz kapcsolódva a kastély munkatársai Szerelmes sóhajok címmel tematikus tárlatvezetéseket tartottak, és kifejezetten az épület hölgylakói szemszögéből mutatták be a kastély történetét.
A rádió, a tévé és az internet feltalálása óta a reklámok özöne kiégeti a retinánkat. Na de hogyan kínálták, hirdették a portékáikat az ókori római boltosok, kocsmárosok? Hogyan jutottak el a politikai hírek az egyszerű polgárokhoz?
A gödöllői kastély 1945-ben a "nép" tulajdonába került - ami konkrétan azt jelentette, hogy a falai között társbérletben élt háromszáz idős ember, a magyar honvédség néhány tiszti családja, és egy kisebb orosz laktanya. Ennek a furcsa időszaknak állít emléket a kastély időszaki kiállítása, amely egy "kastélygyerek", Misi szemszögéből mutatja be a korabeli életet.
Neandervölgyi ősanyánk óta a nők mindig is igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a külsejükből. Hogy szépségük kiemelésére milyen praktikákat használtak, az koronként és országonként változott. Volt köztük néhány egészen bizarr dolog.
Erzsébet császárné egyike volt a 19. század szépségideáljainak. Élete végéig gyönyörű és karcsú maradt. De vajon mit tett azért, hogy megőrizze teste ruganyosságát, bőre simaságát? Íme néhány 19. századi titkos szépségrecept.
A 19. század második felében ahogy növekedett Budapest, egyre inkább szükség lett a különféle tömegközlekedési eszközökre. A főváros pedig állta a sarat, és szépanyáink a kontinensen először szállhattak be a földalatti kocsijaiba, utazhattak siklón a Várba, vagy fogaskerekű vasúton a Svábhegyre.