Azt gondolom, hogy a gyerekekben a történelem iránti szeretet kialakítását nem lehet elég korán elkezdeni. Már egészen kicsi korban, akár mesekönyvek formájában is el lehet kezdeni az érdeklődés felkeltését. Erre mutatok most egy szuper lehetőséget!
A 19-20. század fordulóján a középosztálybeliek életének fontos részét alkotta az évi 4-6 hét fürdőzés a Monarchia valamelyik divatos fürdőhelyén. De vajon ezek a hölgyek, urak mivel töltötték az idejüket a pihenés alatt?
Ahogy a magyar zsidók koncentrációs táborba terelése sem valósulhatott volna meg a magyar hatóságok közreműködése nélkül, úgy a malenkij robotra küldendő emberek begyűjtése sem történhetett meg magyar együttműködés nélkül. De vajon kik voltak azok, akik a szovjet hatóságokkal együttműködve segítették az összeírást, összegyűjtést?
Az első világháború után nyugat-európai mintára Budapesten is megjelent a modern nő: aki eldobta a fűzőt, diétázott, teniszezett, úszott, sminkelte magát, és ne adj' isten, még rúzst és körömlakkot is használt. Szépségét pedig a korzón és a tengerparton csillogtatta, és nagy örömmel járt divatbemutatókra, ahol manökenek mutatták be számára a legújabb, legmodernebb ruhadarabokat.
Voltak, akik kalandvágyból, mások a hitükhöz való ragaszkodásuk miatt vállalták azt a kalandos tengeri utazást a 17. században, ami átvezette őket az Újvilágba. Bár a korábbi utazóktól hallottak híreket, de valójában fogalmuk sem volt arról, hogyan vészelik át a csöppet sem biztonságos utazást az óceánon, és hogy mi vár rájuk azon a hatalmas, végtelennek tetsző érintetlen tájon Amerikában.
Az 1945 utáni időszak vezetőiről már a kommunista érában is köztudott volt, hogy kártyáztak, ittak, nőztek, a köztulajdonból gyarapították a magánvagyonukat, vadásztak, luxusvillákban éltek és gyakran visszaéltek a hatalmukkal. De vajon megbüntette őket a nép képviseletét hirdető központi hatalom?
Ritkán gondolunk bele, hogy a történelemkönyvekből ismert hírességek épp olyan emberek voltak mint mi: szerettek, gyűlöltek, gyerekeket nemzettek, gyászoltak. Kukkantsunk most bele I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna magánéletébe!
Kosztolányi Édes Annája óta tudjuk, hogy az előző századfordulón az úriasszonyok életének egyik legfontosabb kérdése a cselédmizéria volt. Arra panaszkodtak, hogy képtelenség rendes, tiszta, erkölcsös, szorgalmas cselédet találni. De vajon hogy nézett ki ez a kérdés a cselédek oldaláról?
A diktatúrák jellemzője, hogy az élet valamennyi területére beszivárognak: némelyik még a hálószobákban is szeretne diktálni. A náci diktatúra megpróbálta minél több gyermek nemzésére rávenni a német lakosságot.
Az 1960-70-és, sőt a 80-as évek szülöttei is emlékeznek még a Sokol rádióra, a walkmanre, ácsingóztak egy igazi Trapper farmerre, és hordtak iskolaköpenyt vagy szegedi papucsot. Ez a nemzedék az, aki csak pult alól jutott banánhoz, narancsból csak a kubait ismerte, és lelkesen gyűjtötte a szekrény tetején az üres sörös dobozokat.