Kosztolányi Édes Annája óta tudjuk, hogy az előző századfordulón az úriasszonyok életének egyik legfontosabb kérdése a cselédmizéria volt. Arra panaszkodtak, hogy képtelenség rendes, tiszta, erkölcsös, szorgalmas cselédet találni. De vajon hogy nézett ki ez a kérdés a cselédek oldaláról?
A diktatúrák jellemzője, hogy az élet valamennyi területére beszivárognak: némelyik még a hálószobákban is szeretne diktálni. A náci diktatúra megpróbálta minél több gyermek nemzésére rávenni a német lakosságot.
Az 1960-70-és, sőt a 80-as évek szülöttei is emlékeznek még a Sokol rádióra, a walkmanre, ácsingóztak egy igazi Trapper farmerre, és hordtak iskolaköpenyt vagy szegedi papucsot. Ez a nemzedék az, aki csak pult alól jutott banánhoz, narancsból csak a kubait ismerte, és lelkesen gyűjtötte a szekrény tetején az üres sörös dobozokat.
Azt gondolhatnánk, hogy a turistáskodás minimum 19. századi találmány. De nem így van! A kíváncsiság már az ókor emberét is arra késztette, hogy felkeressen távoli nevezetességeket, pihenni, gyógyulni utazzon messzi fürdőkbe. Az ókori rómaiak gyakran keltek útra - akár utazási irodák szervezésében -, és útjuk során idegenvezetők, útikönyvek segítették őket.
Nehéz elképzelni, hogyan zajlott a mosakodás abban az időben, amikor még nem volt fürdőszoba, vezetékes víz és csatornázás. Pedig mindez egészen új találmány, a magyar falvak nagy részéhez ezek az újítások csak a II. világháború után érkeztek el. Addig a falusi lakosság éppen úgy mosakodott, ahogy ősei: reggelente egy kis cicamosdás, nagy mosakodás hetente, hajmosás kéthetente.
Amikor ellátogatunk egy középkori várba vagy kastélyba, általában nagyon keveset tudhatunk meg arról, milyen volt az ott lakók hétköznapi élete. Hogyan éltek, miként voltak berendezve a szobáik, hogyan fűtöttek, hol aludtak és mosakodtak? Most ennek jártam utána.
A muzulmán nők világát mindig is belengte valamiféle titokzatosság és kettősség. Egyrészt a lefátyolozott nők világa szigorú szabályokról árulkodik, másrészt a hastáncosok erotikus tánca valami egészen másról. De vajon melyik az igazság? Hogyan éltek a muzulmán nők a középkorban?
A szocialista propaganda szerint a "jól nevelt" nép kulturáltan szórakozik. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a nép egyszerű fiai igénytelen berendezésű talponállókban, italboltok előtt kapták be munkába indulás előtt a felest, és presszókban, népbüfékben gurították le a lazításként a nap végén a fröccsöt vagy a kőbányai világost.
A nők évezredek óta tudják, hogyan kell az orruknál fogva vezetni a férfiakat. Így aztán nem csoda, hogy évezredes hagyománya van az illatszerek, parfümök készítésének. De vajon mitől illatoztak a 19-20. században a lányok, asszonyok?
A szocialista idők divatja nem az eleganciája miatt kerül be a divattörténetbe. Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.