Rendkívül izgalmas azon agyalni, hogy valójában kik, milyen csoportok, hálózatok, titkos társaságok irányítják a háttérből a világot. Szuper érzés bennfentesnek, a titkos események tudójának lenni. A kérdés csak az, hogy igazunk van-e, a tények alátámasztják-e az összeesküvés-elméleteinket. Bár a legtöbb konteó-hívő számára ez teljesen mellékes.
Amikor a Habsburgokra gondolunk nem az ugrik be először, hogy “jaj, mennyire szerettük őket!”. Pedig van a dinasztiának egy magyar ága, melynek tagjai nagyon sokat tettek az országért, és igenis szerettük őket. Itt van például az 1800-as évek első felében nádori pozíciót betöltő József főherceg, aki rengeteget tett azért, hogy Pest poros kisvárosból elegáns klasszicista várossá váljon.
A II. világháború végnapjaiban a németek és a nyilasok szorosan együttműködve pakolták különféle járművekre a magyar üzemek, gyárak felszerelését, a műkincseket, a Nemzeti Bank és az elhurcolt, gettóba kényszerített zsidóság vagyonát. Fejvesztve csomagoltak, és ezerszámra küldték a vasúti vagonokat, teherautókat magyar vagyonnal megrakodva nyugatra. A legtöbb jármű Ausztriában, Németországban akadt el, amikor a szovjetek vagy nyugati szövetségeseik lefoglalták ezeket. A háború után évtizedekig tartó küzdelem volt, hogy az elhurcolt javak egy részét visszaszerezze a magyar állam.
A témáról 2019-ben jelent meg egy átfogó tanulmány, amely Dunai Andrea kutatásait tartalmazza. A Javak sorsa című könyv nagyon részletesen, alaposan nyomon követi az elhurcolt magyar tulajdon sorsát egészen addig, amíg azok ismét visszakerültek magyar tulajdonba.
A Vörös Hadsereg csapatainak közeledtével a magyar és német hatóságok együttes erővel kezdtek gondoskodni arról, hogy ami mozdítható, azt a Harmadik Birodalom területére menekítsék, vagy megsemmisítsék. A lényeg az volt, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a szovjetek kezére. A németek persze folyamatosan biztosították a magyarokat arról, hogy a (győztes) háború után mindent visszaszolgáltatnak majd a magyar államnak.
1944 tavaszától a németek nyíltan és szisztematikusan vitték végbe az ország kirablását. Ebben az évben már a legtöbb itthon megtermelt árucikk úgy indult Németországba, mintha Magyarország is a birodalom egyik tartománya lett volna. Októberben pedig megkezdődött a gyárak, üzemek leszerelése vagy megbénítása, tönkretétele. Egész gyártósorokat, gépeket, alkatrészeket, hatalmas mennyiségű nyersanyagot rakodtak fel teherautókra, vonatokra, uszályokra, és indították őket nyugat felé. A rakodást magyar minisztériumok felügyelték, a szállítmányokat magyar parancsnokok kísérték és őrizték egészen addig, amíg a győztes hatalmak át nem vették a javakat. Több tízezer vagon és több száz uszály indult el, útjukat légitámadások kísérték, és egészen különféle helyeken akadtak el végül. Számtalan vagont kiraboltak, a végcélnál a helyi lakosok kifosztották, kiárusították a magyar javakat.
Magyarországon sokáig nem tudták pontosan, hogy honnan, mit és mennyi árut szállítottak el. Arról pedig szintén fogalmuk sem volt, hogy a háború vége hol érte ezeket a szállítmányokat. Egy ideig az is kérdéses volt, hogy a németek utolsó csatlósának számító Magyarország számíthat-e egyáltalán arra, hogy visszaszolgáltatják neki az elhurcolt javakat.
A budai várból 1944 novemberében és decemberében indítottak szállítmányokat. Ezek egy részét Horthy Miklós Turán elnevezésű különvonatával vitték nyugat felé. A szállítmány elsősorban a várban talált használati és dísztárgyakat tartalmazta. A vonat végül egy csehországi állomáson futott bele az amerikaiak karjaiba. A háború után nem lehetett pontosan tudni, hogy hol és mit vettek le a vagonokról, mennyit kaparintottak meg belőle a németek. A Turán legtöbb vagonját a háború után a csehek nem adták vissza. A szállítmány tartalmazta Horthy Miklós magánvagyonának egy részét is, ezt sem tudjuk, hogy a kormányzó valaha viszontlátta-e ezeket.
1944 őszén budapesti és vidék pénzintézetekben gyűjtötték össze a zsidó deportáltak elhagyott otthonaiban lefoglalt értéktárgyakat. Októberben a lefoglalt ékszereket, arany- és ezüsttárgyakat, művészeti alkotásokat a Zirc melletti Óbányára vitték egy üresen álló kastélyba, majd innen a Sopron melletti Brennbergbányára irányították. Ide futott be még a szombathelyi zsidóság értékeit tartalmazó vasúti kocsi is. Itt egy nemzetközi, 46 vagonból álló vonatot tákoltak össze, erre pakolták fel a magyar zsidók vagyonát is, és indították el nyugat felé. A vonatot végül Hopfgarten állomáson érte az összeomlás, majd innen amerikai felügyelet alá került. A vonaton az első ellenőrzéskor 138 utast és több mint 1500 ezüsttel, drágakövekkel, ékszerekkel, festményekkel, szőnyegekkel megrakott teli ládát találtak.
Forrás: Fortepan/ ADOMÁNYOZÓ: Surányi Sándor – György József KÉPSZÁM: 154646 Találat: 40443 / 119638
A Magyar Nemzeti Bank aranykészletét 1944 tavaszától a banknak a veszprémi vár alatti kősziklába vájt nyolc emelet mély óvóhelyén tartották. Ide szállították a pénznyomógépeket, a valutabankjegyeket, értékpapírokat, továbbá a Nemzeti Múzeum tárgyaiból 65, az Országod Széchenyi Könyvtárból pedig 61 ládát, és további budapesti múzeumok értékes tárgyait. Egy időre itt szorítottak helyet a Szent Koronának és a koronázási jelvényeknek is. Mivel 1944 decemberében a szovjet csapatok már a Balaton környékén harcoltak, fontossá vált, hogy az ország aranytartalékát minél hamarabb kimentsék. Végül 1944 december 8-án vasúti kocsikba rakták a banki vagyont, és végül Fertődoboz állomástól nem messze egy akácerdő szélén leállították a szerelvényt. A nyitott vagonokban elhelyezett ládákat hamarosan belepte a hó. Január közepén sikerült innen továbbindítani a vonatot. A vagonokat megfelezték. Az első fele Berlinbe indult tovább, ahol a birodalmi nyomda átvette a nyomdagépeket, a magdeburgi bank pedig az ezüstöt tartalmazó ládákat. Május 9-én – még mielőtt a Vörös Hadsereg odaért volna – az amerikaiak száz tonnányi magyar ezüstöt “kimenekítettek”.
A vonat második fele az ausztriai Spital am Pyhrnbe érkezett, ahol végül 600 ládát emeltek le a 60 vagonról. Végül május 8-án az amerikai katonai hírszerzés egyik ügynöke átvette a 30 tonnányi aranykészletet, a nagy összegű devizát, az értékes Corvinákat. A háború után először a banki aranyvonat tartalma térhetett vissza Magyarországra 1946 nyarán.
1944 nyarán országszerte begyűjtötték a zsidó tulajdonú festményeket, szobrokat, könyvritkaságokat. A fővárosban összeszedett képeket, szobrokat beszállították a Szépművészeti Múzeumba. 1944 novemberében a kultuszminiszter elrendelte, hogy a múzeumból az értékes tárgyakat, a zsidóktól elkobzott festményeket a pannonhalmi apátságban kell elhelyezni, mivel az a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt. Decemberben innen továbbszállították a szentgotthárdi ciszterci monostorba. Több mint 4 ezer műtárgyat csomagoltak be, majd innen 1945 márciusának végén vonaton szállították tovább nyugatra, ahol végül Übersee-ben állapodott meg. Csánky Dénes művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója kísérte a szerelvényt. A megsérült vonattető miatt az értékes műtárgyak ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, így Csánky 1945 nyarán jelezte az amerikaiknak, hogy szeretné mihamarabb visszaszállítani a műkincseket Magyarországra. Végül az amerikaik intézkedtek, és a müncheni műkincsgyűjtő állomásra szállították a magyar anyagot. Amikor pár hónap múlva felnyitották a ládákat, a festmények többsége igen rossz állapotban volt.
Végül 1946 decemberének végén érkezett haza a műkincsvonat szállítmánya. A zsidóktól elkobzott műtárgyakat akkor kaphatták vissza a tulajdonosaik, ha megfizették a tárgyak visszahozatalával felmerült költségek egy részét és a vámköltségeket, amely a tárgyak értékének 10%-a volt. Ehhez jött még a szakértői értékbecslés díja. A háború utáni szúk esztendőkben ezt nem minden egykori tulajdonos tudta kifizetni, és sokan felháborítanak is találták. 1944-ben erőszakkal elvették tőlük a műtárgyakat, hozzátartozóik jó részét meggyilkolták, majd a háború után szabályosan megsarcolták őket.
Forrás: Fortepan/ADOMÁNYOZÓ: Kuncze Magdolna KÉPSZÁM: 174396 Találat: 40451 / 119638
A koronaőrség a koronázási jelvényeket a Salzburg melletti Mattsee-ig szállította, majd itt egy kettéfűrészelt benzines hordóban elásták a tóparton. Végül 1945 nyarán átadták az amerikaiaknak, akik előbb Frankfurtba, majd a wiesbadeni műkincsgyűjtő állomásra vitték. Itt ki is állították, a nagyközönség is megnézhette 1946 szeptemberében.
1945-ben a Szent Jobbot visszahozták Magyarországra, a koronázási ékszerek azonban maradtak. Nagy Ferenc miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a koronának amerikai kézen kellene maradnia, amíg itthon nem stabilizálódik a helyzet. A magyar állam 1947-ben jelentette be a koronázási ékszerekre vonatkozó visszaszolgáltatási igényét. Az amerikaiak ki akarták várni az 1947-es választások eredményeit. Mivel a választás után egyértelművé vált a kommunisták hatalomátvétele, az amerikaiak elnapolták a korona visszaszolgáltatásának kérdését, és Amerikába szállították a koronázási ékszereket.
A vasfüggönnyel elzárt Magyarországon sokáig nem tudták, hogy hol őrzik a Szent Koronát. 1964-ben, az amerikaiakkal folytatott tárgyalások kezdetén ismerte be az Egyesült Államok, hogy a területükön őrzik a felségjelvényeket, de innen még nagyon hosszú út vezetett odáig, hogy vissza is kapjuk őket. Végül 1978. január 5-én ért földet a Szent Koronát szállító repülőgép.
Az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződésben a győztes hatalmak hozzájárultak a Magyarországról elhurcolt javak visszaszolgáltatásához. Először Ausztriából , majd német földről érkeztek haza az elhurcolt áruk, gyárak felszerelései, szállítóeszközök, lovak, műkincsek. Sajnos nem hiánytalanul. Sok mindent szétkapkodtak a helyiek, sok minden megsérült, megsemmisült a háború végnapjaiban. További nehézséget jelentett, hogy 1948-ban, amikor a hidegháború elkezdődött, a magyar javak visszaszolgáltatásán dolgozó embereket kiutasították a nyugati országokból. Az idő múlásával egyre kevesebb esély volt arra, hogy a külföldön maradt magyar vagyontárgyak hazakerüljenek.
Forrás: Dunai Andrea: Javak sorsa
Az egyik legkártékonyabbnak tartott magyar politikus, akiről a legtöbbet a róla elnevezett korszakban elkövetett szörnyűségeiről tudunk. De milyen volt magánemberként? Miért vált elkötelezett kommunistává? Mitől lett olyan paranoiás, hogy még a saját párkatonái között is ellenségeket keresett?
Voltak, akik kalandvágyból, mások a hitükhöz való ragaszkodásuk miatt vállalták azt a kalandos tengeri utazást a 17. században, ami átvezette őket az Újvilágba. Bár a korábbi utazóktól hallottak híreket, de valójában fogalmuk sem volt arról, hogyan vészelik át a csöppet sem biztonságos utazást az óceánon, és hogy mi vár rájuk azon a hatalmas, végtelennek tetsző érintetlen tájon Amerikában.
Köztudott, hogy Raoul Wallenberg, svéd követségi titkár zsidók ezreinek az életét mentette meg Budapesten 1944-45-ben. Arról viszont keveset tudunk, hogy miért és hogyan került szovjet fogságba, és halt meg egy orosz börtönben a háború után.
forrás: Fortepan ADOMÁNYOZÓ: Lili Jacob KÉPSZÁM: 172008 Találat: 123 / 774
