Díszes maszkok és angyal-röpte – ez történik a velencei karneválon

Velence egy sima hétköznapon is varázslatos, hát még február végén, amikor megkezdődnek a karnevál napjai! Évszázadok óta ámulnak az ide látogatók az elképesztő álarcokon, maszkokon, ruhákon és a karneváli attrakciókon, mint amilyen az angyal-röpte vagy a bikaűzés. A karnevál minden egyes momentumának évszázados hagyományai vannak.

Pogány ünnep keresztény köntösben

Itáliában évezredes hagyománya van a tavaszt váró, telet űző őrületnek. A keresztény farsang valójában az ókori Saturnáliák örököse. Karnevál idején megszűnik minden törvény és rend, megszűnnek a társadalmi különbségek, különösen akkor, ha mindenki álarcot visel. Az első írásos emlékek, amelyek megemlítik a velencei karnevált, 1094-ből valók. Egy másik történet szerint viszont a velenceiek azt ünneplik minden évben, hogy 1162-ben legyőzték a császárpárti Ulrico pátriárkát. Mindegy is az eredet, a lényeg, hogy majdnem ezer éve Velencében minden karácsony másnapján megkezdődik a karneváli időszak, ami húshagyó keddig tart. Az igazi őrület azonban csak hamvazószerda előtt két héttel veszi kezdetét. A város olyanná válik mint egy óriási színpad: nincs éles határ a járókelők és a maskara mögé bújt karneválozók között. Az álarcosok évszázadokig szabadon beronthattak magánházakba, a hölgyek az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat.

Velence a 18. században lett igazán a karnevál hazájává. Mert persze a világ majd minden táján farsangolnak, de úgy sehol, mint Velencében. A 18. században már a világ minden tájáról özönlöttek a tehetősek az itáliai városba, hogy jól kimulassák magukat. 1869-ben még a mi pedáns és szorgalmas Ferenc Józsefünk is lazult egy kicsit a velencei karneválon. Akadt azonban a történelemben néhány hatalmasság, akinek a szemét bökte ez a léhaság. Amikor Napóleon elfoglalta Itáliát, betiltotta a karnevált, és az 1930-as években a paranoid Mussolini szintén megtiltotta az álarc viselését. A tilalom olyan jól sikerült, hogy egészen 1980-ig nem is tartottak karneválokat. Ekkor határozott úgy a városi tanács, hogy felelevenítik az évszázados hagyományokat.

Karneváli attrakciók

A karnevál napjAai bővelkednek a látnivalókban. Az egyik ilyen attrakció a “török repülése”. Állítólag 1548-ban egy török a kikötött csónakjából a Szent Márk bazilika harangtornyába mászott, majd onnan egy kötélen a Dózse palota erkélyére egyensúlyozott. A velenceieknek annyira tetszett a dolog, hogy hagyománnyá tették. Ma ennek egy szelídebb változata az “angyal röpte”, ami hagyományosan a karnevál nyitó eseménye: a Szent Márk templom harangtornyáról leszáll a térre egy “angyal”. Mostanában az angyal leginkább az előző évi szépségverseny győztese.

Híres látványosság még “Herkules ereje”. Ennek eredete is a régmúltba nyúlik vissza. Velence keleti és nyugati része között örökös volt a vetélkedés, ami nemegyszer látványos tömegverekedésekbe torkollott, melynek során rudakkal püfölték egymást a fiatalok, és a hidakról a vízbe dobálták egymást. A hagyomány mára odáig szelídült, hogy a város két végéből érkező férfiak két hatalmas ember-piramist alkotnak – időnként a vízen ringó hajókon. A versenyt a közönség tetszésnyilvánítása dönti el. A karnevál kedvelt attrakciója volt még a bikafuttatás. Szegény állatot minden nap a város más és más negyedében engedték szabadon – ami nem volt egy veszélytelen mutatvány, különösen ha a város szűk sikátoraira gondolunk.

A karnevál záró eseményeként a város népe elbúcsúzik Karnevál Hercegétől. A Herceg élt, evett, ivott, mulatott, most azonban stílusosan elbúcsúznak tőle. Az álarcosok leveszik maszkjaikat, elkísérik utolsó útjára, megsiratják, bíróság elé állítják, elítélik és máglyára vetik. A máglyára vetett szalmabábu képében elégetnek minden rosszat. A tömeg zokogást mímel, visonganak, söprűikkel ütik a földet. Elmúlt a tél, jöhet a tavasz.

Karneváli maszkok

A karneváli maszkok első kezdetleges változatai a középkori bauták voltak. Ezt kizárólag arisztokraták viselték, és egy fehér félálarcból állt, melyhez háromszögletű velencei kalapot, fekete selyem vállkendőt, bársonyköpenyt, térdnadrágot és csatos cipőt viseltek.A félmaszk kötelező volt bizonyos döntéshozatalok alkalmával, amikor anonim módon kellett eljárni.

Később aztán kialakultak a karnevál jellegzetes alakjai, maszkjai, viseletei is. Kedvelt figura például a lotyónak öltözött férfi, aki pólyába kötött kutyával, macskával a karján sétálgat, és sikamlós tréfákat ereget. Népszerű az udvaribolond figurája is, aki rózsavízzel töltött tojásokat dobál, és rendszerint nyuszijelmezes tojásárus kíséri egy tojásokkal teli kosárkával. Aztán megjelennek a középkori komédiák jellegzetes alakjai: az öreg, zsugori kereskedő, a furfangos és csípős nyelvű okos szolga, a hetvenkedő katona. Igen kedvelt még a pestis doktor figurája, akit a hosszú, csőrszerű maszkról lehet felismerni.

A maszkok egy következő fajtája a columbina, ami szintén csak a fél arcot takarja, de arannyal, drágakövekkel, tollakkal gazdagon díszített, és egy pálcával tartják az arcuk elé, esetleg selyemszalaggal rögzítik. Manapság a legjellemzőbbek a larva vagy molto maszkok, amelyek a teljes arcot eltakarják, és jellemzően fehér színűek, de gazdagon díszítettek.

Készülj velem ONLINE az emelt töri érettségire!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük