A bilitől a vízöblítéses WC-ig (Kis WC történelem)

Eszedbe jutott valaha, hol végezték a dolgukat a történelem olyan nagy alakjai, mint Mátyás király vagy XIV. Lajos? Esetleg dolguk végeztével hogyan tisztították meg királyi alfelüket? Nos, utánajártam.

wc_kozepkor.jpg

Római Birodalom bukásával véget ért a csatornázott, nyilvános illemhelyek kora. A fallal körülvett, túlzsúfolt középkori városokban nem volt lehetőség csatornázásra, a nyilvános WC-k ötlete pedig fel sem merült. A kora középkorban a városok lakói éjszakára rendszeresítettek egy éjjeliedényt, majd reggelente annak tartalmát nemes egyszerűséggel kilöttyintették az ablakon. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a középkori városi utcákat ellepte az emberi ürülék, amelyet az utcák közepén futó csatorna próbált valahová elvezetni, bár leginkább az esővíz tüntette el a mocskot. Hogy a hölgyek földig érő ruhája ne szennyeződjön be, magas talpú facipőket rendszeresítettek járás-kelés céljára. A köztisztaságot azért számos város megpróbálta rendeletben szabályozni. Például Münchenből és Strassburgból is fennmaradt egy-egy városi rendelet, amely az ürülék és a szemét elszállítására szólította fel a háztulajdonosokat. A 16. században Párizs városa súlyos büntetéssel sújtotta azt a háziurat, aki nem gondoskodott megfelelő mélységű és elhelyezésű emésztőgödörről. Egy másik párizsi rendelet pedig arra kötelezi a lakókat, hogy mielőtt reggel kiöntik a kübli tartalmát, hangos kiáltással figyelmeztessék az utcán járókat.

facipo.jpg

Később a városi házakba beépítettek egy kis helyiséget, ahol egy pottyantós árnyékszéken könnyíthettek magukon a polgárok. Ennek a ház falából kiugró helyiségnek a levezető nyílása azonban továbbra is az utcára nyílt. Jobb helyeken arról azért próbáltak gondoskodni, hogy a kis helyiséget ne az utcafrontra építsék, hanem a házak közötti szűk sikátorok fölé. Hasonló megoldással találkozhatunk a középkori várakban is. Itt a latrinát a várárok fölé építették, így a víz el tudta vezetni a mocskot a vár falától.

A királyoknak sem járt nagyobb kényelem, ha szükségük támadt. Esetleg annyi, hogy náluk a lakosztályba volt beépítve a falból kilógó árnyékszék, és éjszakai használatra sokkal mívesebb, megmunkáltabb bilit használtak. Az előkelők kis edényeiről itt olvashatsz bővebben.

 

wc_kozepkor2.jpg

Angol WC

Egészen a 19. századig kellett várnia az emberiségnek, amíg változás következett be a kis helyiségek történetében. Annak ellenére, hogy a vízöblítéses WC-t már a 16. században feltalálta egy angol költő (!) és polihisztor, Sir John Harington, elterjedésére a 19. század végéig várni kellett. A nagy ötlet voltaképpen nem is a tartály volt, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar, amely a szag kiáramlását akadályozta meg: így a klozettot a lakáson belül is el lehetett helyezni. A WC kagylót eleinte agyagból gyártották, csak később terjedt el a sokkal könnyebben tisztítható porcelán alkalmatosság.

A WC papír története

Papír hiányában a középkori ember falevelekkel, erre a célra rendszeresített rongyokkal, rosszabb esetben homokkal tisztogatta meg magát dolga végeztével. (Összeghasonlításként a kínaiak már a 13. században papírt rendszeresítettek erre a célra.)

 

wc_papir.jpg

Az ipari forradalomnak kellett beindulnia ahhoz, hogy egy kis kényelemhez jusson az emberiség WC ügyben. Egy amerikai gyáros, bizonyos Joseph C. Gayetty „fedezte fel” a WC-papírt, amit szerényen a kor legnagyobb áldásaként harangozott be, sőt azt állította, hogy a papír áldásos hatással van az aranyér visszahúzódására is. A kortársak persze körberöhögték, az orvosok pedig heves támadást indítottak ellene, és hevesen ócsárolták a korszakalkotó találmányt. Pedig tényleg nagy áldás volt, mert a nyomtatás és az újságkiadás fellendülése óta a tisztes, művelt, olvasó polgárok rendszeresen újrahasznosították a vezércikkeket, és az azokat tartalmazó papírlapokat, ami nem csak az újságírókat, hanem a polgárok alfelét is sértette. Az élelmesebb vállalkozók az orvosok véleménye dacára meglátták a lehetőséget Joseph C. Gayetty felfedezésében, és a 19. század második felében felvirágzott a WC-papír biznisz. A gyártók sokszor egyenesen gyógyhatásúként hirdették a különféle formában csomagolt egészségügyi papírokat. A gurigás tekercselést elsőként 1871-ben Seth Wheeler szabadalmaztatta, de csak 1897-ben dobták piacra, és csak lassanként szorította ki a forgalomból a „lapra szerelt” csomagolást”.

Készülj velem a töri érettségire!

Kategória: Életmód   Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük