Viktória királynő magánélete

Viktória királyné, és az ő uralkodását fémjelző viktoriánus korszak úgy él az emberek fejében mint a prüdéria, a nyárspolgári képmutatás időszaka. Pedig az a lányka, aki 18 évesen trónra került, szerelmes fiatalasszonyként élte a házasságát, sorra szülte a gyerekeket, imádott élni, tele volt energiával és élettel.

Szigorú elzártságban töltött gyerekkor

Amikor ez a kislány 1819-ben megszületett, nem keltett nagy szenzációt, ugyanis a szerteágazó rokonság miatt semmi esélye nem volt, hogy trónra kerül. Apja, Edward kenti herceg,  III. György király negyedik fia volt, anyja pedig egy szász-coburg hercegnő. Az apja fiatalon meghalt, az özvegy Viktória Mária-Lujza hercegnő mégis Angliában maradt a kislány Viktóriával, és kijelentette: “A kis drágát angol hercegnőként kell fölnevelni, bármilyen sors is vár rá.”

Így aztán a kicsit dundi, szőke, kék szemű hercegnő vidáman futkosott a kensingtoni palota termeiben, mígnem ötéves korában megjelent a színen Lehzen kisasszony, aki kezelésbe vette a makrancos, másoknak engedetlen kislányt. Bár az új nevelőnő rendkívül szigorú volt, hamarosan igazi, mély szeretet bontakozott ki kettőjük között. A kis Drina (így hívták Viktóriát gyermekkorában) nevelése tovább szigorodott, amikor néhány éven belül az uralkodási rangsorban előtte lévő személyek sorra meghaltak.

Anyja ettől kezdve élete legfőbb kötelességének tartotta, hogy a lányát keresztény királynővé nevelje, és  minden energiáját erre fordította. Viktória trónra lépésének pillanatáig anyja hálószobájában aludt, sehol nem lehetett egyedül, minden lépését követték. A napjai szigorú órarend szerint teltek: nyelvtanulás, történelem, földrajt, tánc és zeneoktatás. Gyakorlatilag háromnyelvűnek számított, az anyanyelve valójában a német volt, de gyorsan megtanult angolul és franciául is, bár az angol nyelvtanja soha nem lett tökéletes.

1837 júniusában meghalt Vilmos, angol király. Az ekkor 18 éves Viktóriát hírnök várta hajnalban, hogy hivatalosan is bejelentse neki az uralkodó halálát. A kislány királynővé vált. Délben Viktória megtartotta elő tanácsülését a lordok, püspökök, tábornokok és miniszterek előtt. Az előkelőségekkel teli terembe belépett egy rendkívül méltóságteljes, kecses ifjú hölgy, és elfoglalta a trónt. Arca nem volt szép, de bájos: szőke haj, kék szem, keskeny áll, finom arcbőr. Különös keveréke volt az ártatlanságnak, komolyságnak, fiatalságnak és összeszedettségnek.

Az ifjú királynő

Az új királynőt szinte egyáltalán nem ismerte senki. Nevelőnőjét leszámítva még senki nem tartózkodott vele kettesben. Az ifjú uralkodó az első tanácsülés után így szólt anyjához:“Drága mama, remélem, megteszed az első dolgot, amit királynőként kérek tőled. Hadd legyek egyedül egy óra hosszat.” Egy óra múlva ismét megjelent, és parancsot adott, hogy az ágyát vigyék ki az anyja szobájából. Az anya ekkor végleg elvesztette a befolyását a lánya fölött. A felszínen ugyan megkapta a tiszteletet, gondoskodást, de soha többé nem jutott közel a lányához. Lehzen bárónő viszont minden addiginál szorosabban állt tanítványa és úrnője mellett. Az ifjú királynőt választott tanácsadói vették körül, akik ellátták tanácsokkal, az uralkodáshoz szükséges ismeretekkel. Mindemellett a fiatal lány rendkívül élvezte az uralkodást: rendszeres munka, lovaglás, evés, tánc, Imád enni, színházba, operába járni. A Buckingham palota megtelt élettel. A napirend továbbra is szigorú: délelőtt ügyintézés, délután az egész udvar kilovagolt, vacsoráig még egy kis szórakozás, aztán vacsora szigorú ceremónia szerint, utána egy kis illedelmes társalgás. Viktória azokat az estéket élvezte, amikor táncmulatságokat rendeztek, márpedig erre igen sűrűn talált okot.

Az ifjú feleség

1839-ben aztán felvetődött a gondolat, hogy a királynőt meg kellene házasítani, és adta magát az ötlet, hogy az egyik unokatestvére, Albert herceg vegye el. A két fiatal évekkel korábban már találkozott, és Viktória elragadtatott hangnemben írt a naplójában kuzinjáról, ám most egyáltalán nincs kedve férjhez menni. A királynő minden tiltakozása dacára a találkozásnak meg kellett történnie. A két fiatal kilovagolt, táncolt, beszélgetett, és három napon belül Viktória megváltoztatta a véleményét a férjezmenetelt illetően. A herceg csütörtökön érkezett, vasárnap reggel a királynő magához hívatta, és közölte vele, hogy nagyon boldog lenne, ha a fiatalember feleségül venné. A fiú boldogan mondott igent erre a furcsa “lánykérésre”.

Ahogy közeledett az esküvő napja a királynő egyre feszültebbé vált. Mert bár fülig szerelmes volt jövendőbelijébe, azért megérintette a menyasszonyok félelme. Élete legboldogabb elmúlt két évében a maga ura volt, most pedig megint be kell hódolnia, meg kell fogadnia, hogy tisztelni fogja az urát, és engedelmeskedik neki. Azzal nyugtatta magát, hogy ugyan Albert felesége lesz, de egyszersmind a királynője is.

Albert az 1840-es esküvő után politikailag egy nulla volt az udvarban. Egy királynő férjének nem volt szava az udvarban, és Lehzen bárónő mellett még a saját házában sem volt úr. Az ifjú pár életének minden részletét továbbra is a bárónő felügyelte. Amikor Albert politikáról akart beszélgetni Viktóriával – bár intelligensebb, műveltebb és politikailag tájékozottabb volt mint a felesége -, a királynő rendre elutasította, mert nem akarta, hogy bárki is befolyásolja. Helyzetüket kiválóan szemlélteti az alábbi anekdota:

Amikor egy vitájuk után a herceg bezárkózott a szobájába, a szintén dühös Viktória bekopogott hozzá, hogy engedje be. “Ki az?” – szólt a kérdés. “Anglia királynője” – hangzott a válasz. A herceg nem mozdult. A kérdést és a választ még sokszor elismételték, míg végre a sokadik “Ki az?” kérdésre egy halk válasz érkezett: “A feleséged vagyok, Albert”. És az ajtó kinyílt.

A herceg pozíciója lassan változott, Viktória egyre több mindenben hallgatott rá, egyre több ügyet bízott a férjére, sőt egy idő után mindent Alberttel beszélt meg. Néhány év múlva  Anglia igazi uralkodója Albert lett.

Viktória az anya

A házasságkötés után egy évre megszületett első gyermekük, Bertie, a walesi herceg és trónörökös. A következő évek során születik még nyolc gyermekük. Példás, boldog családi életet éltek mindenféle botrány nélkül erkölcsösen és puritán módon. Viktória rajongott az ő Albertjéért, és meg volt győződve róla, hogy senkinek a Földön nem volt még ilyen tökéletes férje, mint neki. A legnagyobb gondot azonban legidősebb gyermekük a nevelése jelentette. Bertie bár jólelkű és kedves fiú volt, ám irtózott minden szellemi erőfeszítéstől, ami csak azért volt gond, mert szerették volna alaposan felkészíteni őt az uralkodói teendőkre. Nagyon kevés sikerrel jártak: a fiú örökös csínytevéseivel gyakran haragította magára a királyi szülőpárt.

A család sok időt töltött a skót felföldön, és megvásárolták a Balmoral-birtokot, ahol aztán felépíttettek egy kastélyt. Ettől kezdve amikor csak lehetett kiruccantak ide, többnapos kirándulásokat tettek. Viktória életerős és lelkes volt, minden tetszett neki a felföldön.

Az idilli családi életnek Albert hirtelen halála vetett véget. Viktória a negyvenes éveire mély gyásztól lesújtott özvegy lett. Ettől kezdve évekig gyászruhát hordott, és nem volt hajlandó nyilvánosság előtt megjelenni. Élete Albert emlékének ápolásával telt. Szobrok, emlékművek készültek a férjéről, életrajzi könyveket íratott róla, és Albert windsori lakosztályát bezáratta. A termeket úgy hagyta, ahogy azok a herceg halálakor voltak, sőt elrendelte, hogy férje ruháit minden este készítsék ki az ágyra, és minden este tegyenek friss vizet a mosdótálba. Ezt a hihetetlen rítust Viktória haláláig, tehát még közel negyven évig minden nap gyakorolták.

Készülj ONLINE az emelt töri érettségire!

Készülj VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL a töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen új bejegyzésről sem!

Lytton Strachey:Viktória királynő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük