Szerelem, szex és kéjhölgyek Napóleon idejében

A francia forradalom nem csak a gondolkodásban hozott szabadságot, hanem a szexualitásban is. Napóleon hatalomra jutása után azonban fokozatosan visszaállt a régi erkölcs. Betiltották a pornográf kiadványokat, állami ellenőrzés alá vonták a nyilvánosházakat, és megpróbálták szabályozni, hogy mi történjen a hálószobákban.

prostik.jpg

Tiltott olvasmányok

Míg a forradalom idején minden könyvesboltban szabadon árusíthatták a pornográf kiadványokat, mint amilyen Justine avagy az Erény veresége, vagy A bordélyház gyermeke, azt most már csak titokban lehetett árusítani. Pedig a francia férfiak és nők fantáziája nem lett szegényesebb a szexualitás terén.

Csábítás és erőszak

A 19. századi ember nem szűkölködött olyan társadalmi eseményekben, ahol jól lehetett ismerkedni: családi ünnepek, bálok, istentiszteletek, közös munkák mind alkalmat jelentettek arra, hogy a fiatalok megismerjék és megszeressék egymást. Az udvarlás vidéken kissé gyerekes formában történt. Ha egy fiúnak megtetszett egy lány, megcsipdeste a karját, fenekét, megpaskolta az arcát, meghúzta a haját. A lányok pedig váratlanul belehuppantak a fiúk ölébe. Egyes vidékeken a szerelmesek kocsmák külön szobáiban találkozgattak, vagy éppen a mezőn lettek egymáséi. Korzikán például létezett próbaházasság, ami azt jelentette, hogy a lány egy kis időre a fiú családjához költözött. Néha sajnos ennél durvábban alakultak a dolgok. Annak ellenére, hogy a törvény büntette az erőszakos cselekedeteket, mégis gyakran előfordult, hogy nőket megerőszakoltak, sőt ún. fekete misékről is írnak a kortársak népi ünnepek idején, amikor kollektív erőszaktételek zajlottak. Sajnos mindig az áldozatok jártak rosszul, ugyanis a Polgári Törvénykönyv megtiltotta az apasági kereset benyújtását.

A férfiaknak szabad

A polgári családokban a nőknek minimális tudásuk lehetett a saját testükről és annak élvezetet okozó részeiről. Esküvő után a párok általában titokban és sötétben szeretkeztek, a biztosabb fogamzás érdekében misszionárius pózban. Ha valaki tutira akart menni, és elméletben is szerette volna megismerni a szerelem művészetét, az megvásárolta a házaló ügynököktől A nemzés művészete című könyvecskét. A forró, szerelmes csókot erkölcstelennek tartották. Ha egy férfi valami vidámabb, felszabadultabb hancúrozásra vágyott, vagy meglátogatta a nyilvánosházakat, vagy eljárt ún. partikra, ahol párok álltak össze a sötétben véletlenszerűen. Az erkölcsös doktorok, papok viszont ádázul kikeltek a férfiak maszturbációja ellen, mert az egészségre veszélyesnek és erkölcstelenenk tartották, sőt egy kortárs francia orvos, Lallemand kitalált egy férfiakra húzható „fűzőt”, ami segített ellenállni ezeknek a bűnös vágyaknak.

corset_against_masturbation.jpg

Fogamzásgátlás

A korban – felvilágosodás ide vagy oda –, elítélendő dolognak tartották a születésszabályozás bármilyen formáját. Ez persze keveseket gátolt meg abban, hogy ne éljenek bizonyos praktikákkal. Ez ügyben minden felelősség a férfiakra hárult, akik gyakran éltek a legtermészetesebb módszerrel, a coitus interruptus-szal. Az óvszert már ismerték, de ez egy kicsit drágább módszer volt, és csak kevesek engedhették meg maguknak az ún. angol kabátot, ami általában disznó-, borjú- vagy birkabélből készült. Ki lehetett mosni, majd megszárították és bekölnizték.

ovszer_regen.jpg

Nyilvánosházak

Megdöbbentően nagy számban működtek nyilvánosházak a korabeli Franciaországban. A 19. század elején csak Párizsban 205-öt tartottak számon, és ezen kívül volt még 36 a külvárosokban, és bizonyára akadtak olyanok is, amelyek a legnagyobb titokban működtek. Az állam igyekezett felügyelni a tisztaságukat és a lányok egészségi állapotát. A madamokat kötelezték, hogy jelentsék be a lányokat a hatóságoknál, akik nyilvántartásba vették őket. A lányok általában az alsóbb rétegekből kerültek ki, és akár 10-14 évesen is dolgoztak már a szakmában. Egy tisztességes bordély”alapfelszerelései közé tartozott a vékony zsinegből font korbács, „angol kabát”, műpénisz a szodomikus élvezetekhez, lavór, vízzel telt kancsó és törölköző.

A prostituáltaknak volt egy műveltebb, felső rétege is, akiket „gáláns hölgyekként” emlegettek, és külsőre semmiben sem különböztek a legtisztességesebb hölgyektől. Léteztek még a „szalonhölgyek”, akik partik, díszvacsorák alkalmával szórakoztatták a partnerüket. A prosti-ranglétra alsó fokán viszont azok a lányok álltak, akik a katonai laktanyák környékén lófráltak, őket „köves kurváknak” hívták, mert a Concorde téren felhalmozott utcakövek között árulták a testüket. Léteztek továbbá olyan prostituáltak is, akik a hadsereggel vándoroltak, és saját barakkokban laktak. A katonai vezetők mindent megtettek azért, hogy megóvják katonáik egészséget, ezért 1811-től elrendelték, hogy minden katonának és altisztnek hetente vizsgálatra kellett mennie, hogy megnézzék, nem fertőződtek-e meg szifilisszel.

A becslések szerint 1810-ben 18 000 prostituált működött Párizsban, ráadásul ezeknek a fele kitartottként élt, vagyis egy-két kuncsaftot szolgáltak ki hosszabb időn át.

 

Forrás: Magánélet Napóleon korában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük