Rejtélyek Hitler halála körül

Hitler halála körül évtizedekig nem oszlott a rejtély. Mivel a Hitler-bunkert a szovjetek foglalták el, ők találtak rá két elszenesedett holttestre is, amelyről feltételezték, hogy Hitler és Eva Braun maradványai lehetnek. Az általuk végzett vizsgálatok eredményeit évtizedekig elzárva tartották, és a hidegháború éveiben a Szovjetunió politikai céljainak megfelelően újabb és újabb verziókat osztott meg a világgal Hitler haláláról.

A legendák

Mivel a világ számára évtizedekig nem volt meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy a bunker kertjében megtalált két elszenesedett holttest valóban Hitler és Eva Braun teste, mindenféle híresztelés kapott szárnyra azzal kapcsolatban, hogy hol lehet Hitler. Voltak, akik azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy megszökött a szövetségesek által körülzárt Berlinből. A hidegháború éveiben a szovjet hatóságok pedig egyenesen azt terjesztették, hogy Hitler az egykori nyugati szövetségesiknél tartózkodik.

És a valóság

1945 áprilisának utolsó napjaiban a szovjetek bekerítették Berlint, és a Vörös Hadsereg már csak néhány száz méterre járt a Birodalmi Kancellária föld alatti bunkerétől, ahol Hitler is tartózkodott. A náci diktátor – bár többször és többen is megpróbálták rávenni, hogy hagyja el Berlint, és meneküljön az obersalzbergi bunkerbe – erre nem volt hajlandó. Hitler rettegett attól, hogy az oroszok kezébe kerül, és jó előre gondoskodott arról is, hogy a holtteste se kerülhessen a szovjetek kezébe. Attól tartott, hogy a maradványait a szovjetek majd panoptikumban fogják mutogatni.

A halála előtti napon házasságot kötött szeretőjével, Eva Braunnal, majd másnap öngyilkosságot követettek el. Hogy ezt milyen formában tették – pisztolylövéssel vagy ciánnal – sokáig vita tárgya volt. A szemtanúk pisztolylövésről beszéltek később, és azt is elmondták, hogy Hitler parancsa értelmében a holttesteket kivitték a bunkerből, és annak bejárata előtt lelocsolták benzinnel, és meggyújtották.

Amikor Sztálint tájékoztatták diktátortársa haláláról, sajnálkozott, hogy nem sikerült élve elfogni, ugyanakkor kétségbe is vonta a Hitler öngyilkosságáról szóló híreket. Meg volt győződve arról, hogy a Hitler elmenekült, és titkos menedéket talált a nyugati szövetségeseknél, akikről Sztálin feltételezte, hogy folytatni akarják a háborút a Szovjetunió ellen. Ráadásul a Hitler haláláról szóló jelentések ellentmondásosak voltak, így aztán Sztálin megbízta az NKVD-t (Belügyi Népbiztosság), hogy szolgáltasson egyértelmű bizonyítékot a náci vezér haláláról.

A Birodalmi Kancellária kertje

A vizsgálatok

A szovjet titkosszolgálat munkatársai kiásták a Birodalmi Kancellária kertjében Hitler és felesége maradványait, és azokat egy orvosi bizottság a bunkerben talált többi holttesttel (Goebbel, a felesége és hat gyermekük) együtt boncolásnak vetette alá. Szakvéleményükben a törvényszéki orvosok valamennyi holttest esetében a halál okaként ciánmérgezést állapítottak meg.

1945. május 11-én egy fogorvos megerősítette, hogy a két kiásott holttest valóban Hitler és Eva Braun teste, így aztán a Szmer titkosszolgálat tudatta Sztálinnal, hogy Hitler és felesége ciánvegyületek bevételével követett el öngyilkosságot. A gondot az jelentette, hogy a tanúvallomások viszont ellentmondtak egymásnak, hiszen a tanúk túlnyomó többsége azt vallotta, hogy Hitler agyonlőtte magát. Berija, a szovjet titkosszolgálat vezetője ekkor szánta rá magát a vizsgálati anyag manipulálására, nehogy az amúgy is szörnyen gyanakvó Sztálin felfigyeljen az ellentmondásokra.

1945 végén, 1946 elején a szovjetek újabb vizsgálatokat indítottak, mert Berija az öngyilkosság tényleges lefolyását is tisztázni akarta. Ekkorra már a szovjetek kezébe került Hitler közvetlen környezetének két fontos alakja: Linge, aki Hitler személyi szolgálatának a vezetője volt, és Günsche, aki a Führer személyi adjutánsa volt. A foglyokat egymástól elkülönítve nagyon alapos vallatásnak vetették alá, és mindenekelőtt Hitler öngyilkosságának pontos körülményeiről, a vezetési és életsítlusával kapcsolatos konkrét adatokról érdeklődtek.

A Mítosz hadművelet (így hívták a nyomozás folyamatát) résztvevői 1946 májusában ismételten átkutatták a Birodalmi Kancellária kertjét és bunkerét, és a vizsgálatuk egyértelmű volt: abban a helyiségben, ahol a szemtanúk szerint a Hitler házaspár meghalt, a pamlagra fröccsent vér egyértelműen bizonyította, hogy ott Hitler agyonlőtte magát. Ahhoz, hogy a ciánkáli egyidejű bevételének elmélete végérvényesen beigazolódjék, a holttesteket ismét fel kellett volna boncolni. Erről viszont a Szmer – a rivális szovjet titkosszolgálat – hallani sem akart. A Mítosz különbizottsága nem tudta elérni, hogy a katonai elhárítás kiadja nekik a Adolf és Eva Hitler egyszer már felboncolt holttestét. 1946 nyarán tehát egyelőre lezárult a Mítosz hadművelet.

A Hitler-dosszié

1948-ben pörögtek fel ismét az események: a szovjet hatóságok Günschét és Lingét összezárták, és arra kényszerítették őket, hogy foglalják írásba a Hitler melletti szolgálatuk emlékeit. A szerkesztésért azonban egy NKVD-tiszt felelt, aki aztán magyarázatokkal, stiláris (a szovjet diktátor ízlésének megfelelő) módosításokkal látta el a szöveget. Végül egy 413 oldalas Hitler-életrajz született, amely a Führer 1935-45 közötti éveit dolgozta fel. A Hitler-dossziét bekötött könyv formájában végül Sztálinnak adták át 1949 decemberében. Ő volt a könyv egyetlen példányának egyetlen olvasója. Sztálin – miután elolvasta a dossziét – a személyes irattárában rakatta le a dokumentumot.

1959-ben, Sztálin utóda, Hruscsov utasítást adott, hogy párthű történészek számára tegyék hozzáférhetővé a Mítosz hadművelet aktájának bizonyos anyagait. Ezért aztán a Hitler-dossziéból másolat készült. 1991-ben a pártarchívum megnyílásával a külföldi történészek számára is lehetővé vált, hogy betekinthessenek az SZKP aktáiba. Mivel a Hitler-dossziét az általános állományba sorolták be, sokáig senki nem fedezte fel.

2017-ben az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat nyugati tudósoknak is engedélyezte a Hitlertől származó maradványok vizsgálatát. A francia szakértők tanulmányozhatták a Hitlernek tulajdonított koponyadarabot, amelyről ők is megállapították, hogy azon valóban egy golyó ütötte sérülés található. A koponyadarab alakja teljes egyezést mutatott azzal a röntgenfelvétellel, amelyet Hitler koponyájáról készítettek a halála előtt egy évvel. A szakértők szerint Hitler feltehetően ciánt vett be, aztán golyót röpített a fejébe azon a bizonyos 1945. április 30-i délutánon.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, ahol naponta frissülő olvasnivalót találsz!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük