Lódenkabát és micisapka – Divat az 50-es években

Az 56-os forradalom képeit nézegetve talán már neked is feltűnt, hogy mennyire egyformán öltözködtek az emberek akkoriban: hosszú lódenkabát, micisapka, a nők fején kendő, a lábakon esetlen, bumfordi cipők. Az egyformaság oka ezúttal is a politikában keresendő.

1956.jpg

Az ideális nő öltözködése

A puritán munkáserkölcs jegyében a propaganda minden szintjén megjelenik, milyen az „elvárt” öltözködés. Természetesen erre nem készültek rendeletek, de a kommunista erkölcs szerint egy munkásnő öltözete tiszta, takaros és praktikus. Csak semmi dísz, fodor vagy kiegészítő! Elítélendő burzsoá kispolgári csökevénnyé változott a rúzs, körömlakk, a kalap és a lakkcipő. Ráadásul ideológiai elvárás volt az is, hogy egy polgári származású ember öltözete megválasztásával is forduljon szembe az „úri világgal”, és így jelezze, hogy belesimul a szocialista rendszer elvárásaiba. Ha valaki nem akart kitűnni – márpedig ilyet az életéhez ragaszkodó ember nem tesz egy diktatúrában –, akkor kénytelen volt lemondani kedvenc kalapjáról, és a fejébe húzni a micisapkát. Természetesen az egykori polgárok számára borzasztó volt ez a változás.

Megváltozott a tökéletes női test ideálja is. Az ötvenes évek szobrain, plakátjain jól kivehető, hogy milyen a tökéletes nő: tenyeres-talpas, vastag karú és combú, erőtől duzzadó izmos-húsos asszonyság, aki vidáman mosolyog a traktorjáról.

divat.gif

Lódenkabát és micisapka

Az ötvenes évek ruhaválasztéka a hiánygazdálkodás jegyében született, így aztán az emberek öltözködését az olcsóság és a beszerezhetőség határozta meg. A nők általában kartonruhát, kockás flanelblúzt, szoknyát, lódenkabátot és micisapkát hordtak munkaidőn kívül. A munkahelyükön pedig belebújtak az adott szakma uniformisába, ami többnyire rondabarna köpeny vagy éppen kezes-lábas overál volt. A szoknya hosszával lehetett esetleg egy kicsit játszani mindaddig, amíg az nem zavarta a pártállami vezetők ízlését. De például még az sem volt teljesen elfogadott, hogy a nők hol és mikor viselhetnek nadrágot. Női lapok hasábjain erről sokat vitatkoztak az olvasók, és voltak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy munka közben és télen nincs baj azzal, ha a nők is nadrágot hordanak, de ha ezt színházban vagy szórakozóhelyeken teszik, az nevetséges, és sérti a jó ízlést.

divat50.gif

Államosított divat

Az államosítás nem kímélte a ruházati ipart sem. Állami tulajdonba vették még az olyan jó hírű egyedi szabóságokat is, mint a Szita Szalon vagy Rotschild Klára szalonja. Ez utóbbi Különlegességi Női Ruhaszalon néven tovább működhetett az eredeti tulajdonos vezetésével, és egy darabka Párizst, az elegancia szigetét jelentette a szürke szocialista Magyarországon. Az egyedi tervezés helyét átvette a Ruhaipari Tervező Vállalat, ami ettől kezdve az állami ízlést szolgálta.

1948-ban hozták létre az Állami Áruházak Vállalatot, 13 áruházzal, később ezekből lettek a Centrum Áruházak. Egyre ritkábban, de azért néha még tartottak divatbemutatókat, ahol „egészséges termetű” munkásnők mutatták be az államosított tervezés egyendarabjait, a Sztálin, Lenin és Rákosi képek figyelő tekintetének kereszttüzében.

divatbemutato.gif

Két női lap foglalkozott divattanácsokkal: egyrészt az Ez a divat című újság, illetve a Nők Lapja, amelynek az utolsó oldalát még ekkor is a divatnak szentelték, és ruhakészítési ötletekkel látták el az olvasókat. Sokat elárul a korról, hogy olyan kérdéseknek is figyelmet szenteltek például, hogyan lehet az olajfoltot eltávolítani az arcról és a ruháról…

Üres boltok

Öltözködés terén az ötvenes években a nők legfőbb gondja nem az volt, hogy a széles ruhatáruk darabjait hogyan párosítsák, hanem hogy az alacsony fizetésükből hol és hogyan szerezzék be a legszükségesebb ruhadarabokat. Ugyanis a boltokban kapható ruhák választéka erősen beszűkült, és a lakossági fogyasztás drasztikus csökkentése miatt a legelemibb ruhadarabok beszerzése is szinte lehetetlenné vált. 1953 és Sztálin halála hozott ezen a téren is fordulópontot. A Nagy Imre-kormány alatt már megjelenhettek az áruhiány miatti kritikus észrevételek. Az újságokban ekkor kerülhetnek bele olyan cikkek, amelyek ecsetelik a ruhadarabok silány minőségét, ízléstelen színvilágát, a fantáziátlan fazonokat és mintákat. Így aztán javítottak a lódenkabátok gyapjútartalmán, és két-három színnel kiegészítették az árupalettát.

Üres pénztárcák

Az áruhiány mellett az alacsony kereset is nehezítette a divatos öltözködést. 1955-ben készült egy kérdőíves felmérés, ahol számba vették, hogy milyen a lakosság ruhával való ellátottsága. Arra jutottak, hogy csak az emberek 90%-ának van télikabátja, sok ruházati cikkből csak egy-két darabbal rendelkeznek. A megkérdezettek egyötöde mindössze egy pár cipővel rendelkezett, a négyötödének pedig akár kettő-három párra is tellett. A nők egyharmadának csak egy szövetruhája volt.

Egy 1956 augusztusában készített jelentés szerint a nők tízévente tudtak venni egy télikabátot, és háromévente egy szövetruhát. Az olcsónak számító kartonruhából akár évente egyet is vehettek, sőt nejlonharisnyával már félévente meglephették magukat.

Az emelt töri érettségihez ITT találsz hasznos infókat.

Kategória: Divat, Életmód   Címke: , ,

Hozzászólások

  • Én az ötvenes években voltam kislány. Ruhája részben azért volt kevés az embereknek, mivel a háború után sokan videkre utaztak ruhát élelemért cserélni. A ruhák és általában az öltözködéshez tartozó minden drága volt, ezért megbecsülték. Varrónők otthon dolgoztak. Sokan kötöttek igy azért divatosan öltözködtek. Ajándékként nagy ünnepekre bizony ruhát kaptunk. A cipő hasonlóan ajándék volt. A lódenkabát a textilgyárak anyagából és ruhagyárakból származott. Volt még a twist pulover V alakú nyakkivágással. Általában fekete volt. Iskolában lányoknak a köpeny volt kötelező, ami eltakarta az alatta lévő ruhát. A kendőt nem mindenki hordta. A svájci sapka megint divatba jött, de nőknél. A nők azért nem mind voltak a szoborképekhez hasonlóak. A képek voltak azok, amihez hasonlitani gondolták az embereket. Az egész öltözködésnek az előnye az volt, hogy mindenki mindent megbecsült, nem dobott ki semmit, a családokon belül továbbadták a nem használt ruhákat. Ezt a mai “rendteremtő” mozgalmaknak kellene tudtára adni.

  • Jánosi Vali szerint:

    Kedves Mariann! Köszönöm ezt az értékes hozzászólást és a tapasztalataidat. Ezeknek mindig nagyon örülök! 🙂

  • Ágnes szerint:

    Kedves Valéria,

    nem épp ehhez a témához kapcsolódik, de szeretném megkérdezni, hogy tud-e valamit arról, mik voltak az uralkodó szemléletmódok csecsemőgondozás illetve gyermeknevelés terén 1985 környékén?

    Nagyon tetszenek az írásai, és előre is köszönöm ha az említett témában tud nekem segíteni!

  • Jánosi Vali szerint:

    Kedves Ágnes! Amennyire tudom, Dr. Spock könyvei voltak a meghatározóak ebben az időszakban. Itt talál róla egy rövid összefoglalót. https://wmn.hu/elet/30477-benjamin-spock-es-a-gyerekneveles-elavult-vagy-aktualis
    Lehet, hogy inkább egy idősebb védőnőt kellene erről megkérdezni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük