Illemkalauz úrinőknek a bálokhoz

Filmekből, regényekből jól ismerjük és gyakran csodáljuk is az úriemberek és úri hölgyek világát. Vizitek, bálok, villásreggelik, csodás ruhaköltemények, ezüst étkészlet, finomabbnál finomabb falatok, halkan suhanó cselédek. De vajon tényleg olyan gondtalan volt ez az élet?

IMG_0525

Vizit

Az ismeretség fenntartásának egyik módja a látogatás volt, aminek több fajtáját ismerték. Hivatalos látogatással adóztak a hivatalnokok és katonák a feletteseiknek, szertartásos látogatással tartoztak a bírói kar és minisztérium tisztviselői egymásnak. Ezek a formális vizitek fél óránál nem tarthattak tovább. Az illemlátogatás arra szolgált, hogy a megkezdett ismeretséget folytassák, ezért elegendő volt kéthavonta egyszer megjelenni az illető fogadási óráján, amit neki viszonoznia kellett. Az emésztési látogatás ebéd vagy bál utáni nyolc napon belül teendő, megköszönve a szíves meghívást. A hivatalos látogatások délután kettő és öt óra közé estek, a közelebbi ismerősöket inkább este fogadták. Ezekben az órákban a háziasszony és lányai a befűtött szalonban fogadásra kész öltözetben üldögéltek, hímezgettek. Az érkező vendéget a cseléd bejelentette – az első vagy hivatalos látogatás alkalmával tálcán a névjegyét is bevitte. Enni-innivalóval nem kínálták a vendéget, hacsak nem kifejezetten ebédre vagy vacsorára hívták.

 

IMG_0532

Villásreggeli, ötórai tea

A villásreggeliket tizenkettő és egy óra között rendezték, erre az alkalomra ritkán hívtak vendéget, inkább családi esemény volt, ahol a gyerekek nevelőnőik kíséretében jelentek meg, és a háziasszonynak is elegendő volt egy pongyolát magára kapnia. Az ötórai teára viszont gyakran invitálták a hölgyek ismerőseiket, barátnőiket. A fesztelen hangulatú összejövetelen teát, némi aprósüteményt szolgáltak fel, és gyakran előfordult, hogy a háziasszony maga töltötte tele vendégei csészéjét. Az ebéd volt a vendéglátás koronája: este hat és hét óra között rendezték, amiről elkésni a legnagyobb illetlenségnek számított, és ha valaki egyszer elfogadta a meghívást, nagyon nyomós okot kellett felmutatnia, ha mégsem tudott megjelenni.

ebédlő

Az ültetési rendnek külön szabályai voltak, és bármennyire is igyekeztek betartani a háziak az illemtörvényeket, ritkán múlt el vacsora sértődés nélkül. A háziúr és háziasszony az asztal közepén foglalt helyet egymással szemben, a többieket pedig úgy ültették, hogy ugyanazon családból ne kerüljön két tag egymás mellé. Nagy ebédeknél két-három inas szolgált fel a legnagyobb csendben, a legkevesebb edényzörejjel. Ekkor háziasszony és cseléd együtt vizsgázott: mindennek a legnagyobb rendben kellett mennie, mert az úrnő ebéd közben már nem adhatott nekik semmiféle utasítást. Az asztalnál nem illett senkit evésre-ivásra nógatni, inkább azzal törődtek a háziak, hogy a társalgás a megfelelő mederben folyjon, senki ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, ne álljon be kínos csönd. A vendégeknek is gondosan figyelniük kellett a viselkedésükre: nem habzsolhatták az ételt, bármennyire is éhesek voltak, sőt nem illett az utolsó cseppig kikanalazni a levest sem. Vacsora végén először a háziasszony emelkedett fel az asztaltól, ilyenkor az uraknak is fel kellett állni, amíg a hölgyek átvonultak a szomszéd terembe kávézni.

bál2

Bálok

Nagyszabású alkalomnak számítottak a bálok, estélyek, amelyekre a magas rangúakat személyesen, az alacsonyabb pozícióban lévőket cselédek által hívták meg. Minden ismerősnek küldtek meghívót, de nem számított illetlenségnek, ha valaki nem tudott megjelenni, bár ilyenkor a meghívást látogatással illett viszonoznia. Az estélyek tíz óra tájban kezdődtek, és egy vagy két óra felé értek véget. Ha zene vagy műkedvelői előadással kötötték egybe, akkor éjfélkor megnyitották a büfét, ahol cukrozott gyümölcsöket, bonbonokat, frissítőket szolgáltak fel. Nagy estélyeken elmaradhatatlan volt a pezsgő.

Ahhoz, hogy valaki bált adhasson, rendelkeznie kellett egy hatalmas szobával, amelyet erre az alkalomra teljesen kiürítettek, esetleg a fal mellett helyeztek el néhány széket az idősebb dámáknak és gardedámoknak. A házigazdának és fiainak minden nőt meg kellett táncoltatni, és minden férfinek kötelessége volt a háziasszonyt és lányait táncba vinni. A háziasszony figyelt arra is, hogy a kevésbé kelendő hölgyek se áruljanak petrezselymet, ilyenkor táncost küldött hozzájuk vagy maga ment oda beszélgetni, így enyhítve a megaláztatás keserűségét. A lányok anyjuk vagy gardedámjuk mellett ültek, a fiatalemberek innen vitték őket táncolni, és ide kísérték őket vissza.

Magától értetődött, hogy egy nő sosem táncolt olyan férfivel, akit nem mutattak be neki, és az újonnan bemutatottal nem bocsátkoztak hosszas társalgásba. Nagy illetlenségnek számított, ha egy úr egész este csak egyetlen lánnyal foglalkozott, – kivételt még az sem jelentett, ha komoly szándék, esetleg szerelem fűzte hozzá – mert ezzel kellemetlen helyzetbe hozta a nőt. Körtánc alatt nem illett beszélgetni, a négyes és cotillon alatt viszont szórakoztatni kellett a partnert. Ha valaki távozni akart, nem búcsúzott senkitől, ám néhány napon belül illett meglátogatnia házigazdáját, és megköszönni a meghívást.

Úrinő a pokolban is úrinő marad. Az illemnek ez a világa eltűnt, ám azok, akiket az etikett szellemében neveltek, évtizedek múltán is őrizték, esetleg őrzik ma is úri neveltetésük apró szokásait.

Kategória: Szórakozás   Címke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük