Így utaztak szépanyáink Budapesten

A 19. század második felében ahogy növekedett Budapest, egyre inkább szükség lett a különféle tömegközlekedési eszközökre. A főváros pedig állta a sarat, és szépanyáink a kontinensen először szállhattak be a földalatti kocsijaiba, utazhattak siklón a Várba, vagy fogaskerekű vasúton a Svábhegyre.

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.147

Éjjel az omnibusz tetején

A legelső tömegközlekedési eszközünk az 1832-ben munkába álló omnibusz volt, amelyet egy élelmes vállalkozó, Kratochwill János indított a Városligetbe. A pesti omnibusz kezdettől fogva előre meghatározott  végállomások (Duna-part és a Városliget) között kijelölt útvonalon, szabályos időközönként közlekedett. A mai Király utcán keresztül jártak a ló vontatta egy- vagy kétszintes kocsik, amelyeket néha több utazási osztályra is berendeztek. A kocsis az út során bárhol megállhatott, hogy az utasok le- vagy felszállhassanak, de a menetrendet és az útvonalat be kellett tartani. Az utasok a jegyüket a kalauznál válthatták meg, ami lényegesen olcsóbb volt mint egy bérkocsin való utazás.

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.158

Lóvasút

A pesti lóvasút 1866-ban kezdett közlekedni Károlyi Sándor gróf jóvoltából, aki az újpesti birtokait szerette volna összekötni a pesti belvárossal. A kocsik nagy részét a vasút gyártotta. Az emeletes kocsikba 30-40 ülőhely fért el, a peron nyitott volt, és az évszaknak megfelelően nyitott vagy zárt kocsikat állítottak forgalomba. Mivel akkoriban még sok utas nem tudott olvasni, ezért az egyes “járatokat” színes zászlócskával jelezték. A lóvasút nem volt hosszú életű, mert az 1880-as évek végén megjelentek az első villamosok, amelyek kiszorították a ló által vontatott járműveket. Az utolsó lóvasút-járat 1898-ban tette meg búcsúútját Budán, bár a margitszigeti szakaszon egészen 1928 áprilisáig jártak ló vontatta járatok.

Forrás: Fortepan

Sikló és fogaskerekű

A technika fejlődésével előtérbe kerültek a gőz erejét felhasználó közlekedési eszközök. A budavári sikló elsődleges célja az volt, hogy a várban dolgozó hivatalnokok gyorsan eljuthassanak a munkahelyükre, illetve a színház esti előadásaira kényelmesen feljuthassanak a nézők. Korábban ugyanis csak költséges bérkocsikázással lehetett feljutni a várba. A sikló járműveinek kialakítása világviszonylatban is egyedi volt, ugyanis három, lépcsőzetesen egymás fölé épített kabinból álltak (és állnak ma is). Egy fülke befogadóképessége 8 fő volt, ami azt jelentette, hogy irányonként 900 utast tudtak feljuttatni a várba egy óra alatt. A budavári siklót 1870 márciusában indították első útjára, második ilyen szerkezetként Európában.

A fogaskerekű elsősorban a Svábhegyre kirándulókat szolgálta. 1874 júliusában nagy ünnepségek keretében nyitották meg Jókai Mór jelenlétében, aki villatulajdonos volt a Svábhegyen. A Városmajortól a Svábhegyig jártak az első gőzmozdonyos szerelvények. A mozdony hegymenetben tolta, lefelé fékezte a nyári, nyitott kocsikat. A kezdeti óriási érdeklődés után alábbhagyott a lelkesedés, és hogy ne menjen tönkre a vállalkozás, meghosszabbították a vonalat a Széchenyi-hegyig, kedvezményt adtak a vendéglősöknek és a helyi lakosoknak, később pedig alkalmassá tették a járatokat a téli üzemre is.

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.06

Az első villamosok

Az első próbaútjára a Nyugati pályaudvartól indult az első kísérleti villamos 1887 novemberében. A Siemens és Halske cég szűk 60 nap alatt kiépítette a vonalat, és elkezdte bizonyítani, hogy az új közlekedési eszköznek van létjogosultsága. Az első, alig több mint egy kilométeres vonalon egykocsis szerelvények jártak. Az Oktogonnál volt egy állandó, a Szondi utcánál pedig egy feltételes megálló. Az első szerelvények számára 10km/óra maximális sebességet engedélyeztek. A próbajáratok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert hamarosan újabb vonalak épültek, és a villamos lassanként kiszorította a lóvasutat. 1889. július 30-én adták át az első, Európában minden más villamosvonalat megelőző belvárosi vonalat, ami ráadásul rekordidő alatt, 120 napot picit túllépve épült ki. Az első járatok az Egyetem tértől a Kecskeméti utcán át a mai Fiumei útig közlekedtek.

A sikeren felbuzdulva aztán sorra épültek ki az újabb vonalak, és a lóvasút társaságok elkezdték a saját járataikat, vonalaikat villamosítani.

Forrás: Fortepan Teréz körút, a Nagykörúti próbavillamos végállomása a Nyugati pályaudvar előtt. A felvétel 1887-ben készült.

HÉV és földalatti

A 19. század végén sürgetővé vált, hogy a külvárosokat is bekapcsolják a tömegközlekedésbe. Ezért épült meg a három helyi érdekű vasútvonal 1887-88-ban. Sorrendben a dunaharaszti, a cinkotai és a szentendrei HÉV. A szerelvényeket gőzmozdony húzta. A 19. század utolsó évtizedére a főváros villamos- és HÉV-hálózata világszínvonalra emelkedett.

Egy pici hiányossága azonban volt a pesti tömegközlekedésnek: a főváros legszebb útján, az Andrássy úton nem járt semmilyen tömegközlekedési eszköz. Többször és több társaság is kísérletet tett arra, hogy lóvasutat, majd villamosvonalat építsen az akkori Sugárútra, de a város vezetése (feltehetően a villatulajdonos urak nyomására) ezeket a javaslatokat mindig elutasította. A dolog a Milleniumra készülve vált sürgetővé, ugyanis az Ezredévi Kiállítás fő helyszíne a Városliget volt, ahová az Andrássy úton keresztül lehetett a legjobban eljuttatni a látogatókat. Hogy a tömegközlekedés ne zavarja az urakat, a nagy ötlet egy földalatti vasút megépítése volt. A terv olyan meghökkentő volt, hogy szinte azonnal engedélyt kaptak a vállalkozók 1894-ben, hogy 21 hónap alatt sürgősen építsék meg a földalatti vonalát. A kéreg alatti vasút megépítéséhez a kor legmodernebb technikáját használták, az állomások fölé díszes csarnokokat építettek. És igen, a kiállítás megnyitására elkészült a kisföldalatti, ami 1896 május 2-ától szállította az utasokat. Még Ferenc József is ezzel utazott a kiállításra, és nagy kegyesen megengedte, hogy az európai kontinens első földalatti vasútját róla nevezzék el.

A földalattink több tekintetben is világelső volt. Például nálunk közlekedett először villamos motorkocsi a föld alatt, és ezen a pályán építetek először mechanikus automata biztosító berendezést, hogy a kocsik megfelelő követési távolságát biztosítsák.

Tehát mire elérkezett a századforduló, Budapest lakosai számtalan – világszínvonalú – közlekedési eszköz segítségével intézhették utazásaikat.

Forrás: Így utaztunk anno

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, ahol további történelmi érdekességeket találsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.