Így marketingeztek az ókori rómaiak

A rádió, a tévé és az internet feltalálása óta a reklámok özöne kiégeti a retinánkat. Na de hogyan kínálták, hirdették a portékáikat az ókori római boltosok, kocsmárosok? Hogyan jutottak el a politikai hírek az egyszerű polgárokhoz?

Római graffitik

Nyomdagép híján az ókori rómaik számára hirdetőfelületként az épületek falai szolgáltak. Minden város főterén állt egy gazdag díszítéssel ellátott fal, az ún. album, melyet mésszel fehérre festettek. Erre a felületre írták vörös vagy fekete festékkel az összes hivatalos közleményt. A hirdetmények rongálása súlyos büntetést vont maga után. A forgalmas utcák falai magánhirdetéseknek adtak helyet. Ide “plakátolták” ki a cirkuszi játékok és színházi előadások időpontjait, de itt hirdettek a könyvárusok és a városi méltóságokra pályázó jelöltek is.

Pompeiben több feliratot is találtak, amelyek az amfiteátrumi játékok reklámjai voltak. Ugyanitt számtalan olyan cégérre is bukkantak, amelyek a látványosan hirdették, hogy az utcában bordélyház működik. A bordélyok falán pedig egyértelmű festmények kínálták a lányok szolgáltatásait, melyekre rábökve a kuncsaft választhatott, mihez is van kedve aznap.

Pompei – bordélyház cégére

Róma házainak falai is tele voltak hasonló hirdetményekkel. A hirdetések készítői vörös vagy fekete betűkkel festették fel a hirdetményt. A régieket általában nem meszelték le, csak rájuk festették az újakat. A feliratfestők remekül megéltek, ugyanis a köztársaságkori Rómában évente tartottak választásokat. Ilyenkor a feliratfestők éjszaka dolgoztak, így reggelre mindig meglepetés volt az új mázolmány. A folyamatos választásoknak köszönhetően a legnagyobb mennyiségben éppen a választási hirdetések szerepelnek a falfeliratokon. Csak Pompeiben 1800 hirdetést találtak.

Római magánhirdetések

Természetesen az egyszerű polgárok is hirdettek. Például a fentebb már említett albumon helyet kaphattak háztulajdonosok hirdetései, akik üres lakásokat, üzlethelyiségeket kínáltak. De marketing szempontból nagyon ügyesek voltak a kocsmák, boltok tulajdonosai is. Például egy kereskedő a saját készítésű halmártását címkés korsókban hozta forgalomba úgy, hogy minden korsóba beleégette a saját nevét és a gyártmány minőségét. Nagyon ötletesek a kocsmák cégérei is. Például nem egy helyen versikében foglalták össze az üzlet kínálatát. Egy antipoliszi fogadó például így reklámozta magát: “Utas, megállj, kerülj beljebb, idebent mindent megtudsz az érctábláról.” Az érctábla bizonyára a részletes árjegyzék volt.

Pompeiben is találtak egy kültéri hirdetést, melynek szövege így szólt: “Vándor, haladjál innét a tizenkettedik toronyig, ott Sarinus bormérése van. Látogassad meg! Üdv veled!” És íme, egy ötletes reklámszlogen a 3. századból: “A nálunk fogyasztott bor forróbbá teszi a szerelmet.” Ráadásul ez lehetett a történelem első világító reklámtranszparense is, ugyanis olajmécses világította meg a feliratot.

Pompei “gyorsétterem2

Az első római újság

Talán nem meglepő, hogy az első újságot is a rómaiak adták ki. Az Acta Diurna naprakész információkkal látta el a város, később pedig a birodalom lakosságát. Az első “lapszámok” i.e. 130 körül készültek, és a fórumon, piacon, fürdőkben lévő oszlopokra vésték őket. Kezdetben “komoly” híreket adtak tudtul, mint például a bírósági eljárások eredményei. Később bővült a tartalom, és helyet kaptak benne a hadjáratok eredményei, a gabona ára, születési és halálozási hírek, a gladiátor játékok időpontja majd eredményei is. Míg az első idők lapszámait kőoszlopokra vésték, az i.e. 1. század folyamán már papiruszra írták, és azt függesztették ki. Mivel a papirusz nem egy tartós anyag, sajnos egyetlen “lapszám” sem maradt ránk, csak gyér töredékek maradtak fenn, nagyrészt Suetonius császári életrajzaiból, Cicero és ifjabb Plinius leveleiből.

A Rómán kívül élő gazdagok gyakran írástudókat küldtek a városba, hogy azok lemásolják számukra az Acta Diurna friss híreit, majd a kiváló római “postaszolgálattal” el is küldették maguknak. Ugyanígy jártak el a tartományok kormányzói is, mert képben akartak lenni azzal kapcsolatban, hogy mi történik az örök városban. Az Acta Diurna egészen 330-ig “megjelent”, amikor is Konstantin császár áthelyeztette a székhelyét Konstantinápolyba.

Róma bukása után a marketing is hanyatlásnak indult, az önellátó gazdálkodás évszázadaiban erre nem volt szükség. Később pedig az analfabetizmus óriási aránya lehetetlenné tette, hogy a kereskedők feliratokon hirdessék az áruikat.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon, ahol naponta újabb és újabb érdekességeket olvashatsz!

Kategória: Életmód   Címke: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük