Gombóc Artúr kedvenc múzeuma

Ha te is nagy rajongója vagy a kerek, a hosszú, a szögletes, a gömbölyű és a lyukas csokoládénak, akkor vedd fel a bakancslistádra a Szamos Csokoládémúzeumát, ahol egy csokoládétúra keretében mindent megtudhatsz kedvenc édességed készítéséről és történetéről. Mert XIV. Lajos óta Európa apraja-nagyja Gombóc Artúr módjára rajong a forró csokiért, a táblás csokiért, a pralinéért és a bonbonért.

Csokoládé-bolygató

Életem első csokitúrájára Kuron Luca csokoládémester kísért el. Utunkat a műhelyben kezdtük, ahol a mester beavatott a táblás csokikészítés rejtelmeibe. Luca mesteri mozdulatokkal temperálta, hűtötte 28 fokig a pultra kiöntött csokoládét, majd beleöntötte a masszát egy formába, amit kedvemre díszíthettem mogyoróval, mandulával, csilivel, kókusszal. És amíg a csokim a mélyhűtőben pihent, végigsétáltunk a múzeumon – természetesen minden teremben kóstolót kaptam: Szamos marcipánt, bonbont, csokichipset.

Még a műhelyben megismerkedtem néhány cukrászati géppel: a tésztaadagolóval, a mézeskalács-szaggatóval, a mandulát őrlő berendezéssel. De a kedvencem a csokoládé-bolygató gép lett, mert végre megtudtam, hogyan készül az üreges csokoládé. Adva van a forma, amibe beletöltik a csokoládét, majd a forma két részét erős mágnessel összepasszintják, ráhelyezik a gépre, ami elkezdi minden irányban forgatni. És láss csodát! A csoki szépen szétterül a forma falán, és már kész is a csokimikulás.

Mézeskalács “nyomda”

Csokoládé-bolygató gép

A 30-as évek kindercsokija

A következő teremben egy édességbolt kellékeit láthatjuk: régimódi mérleg, pénztárgép a 30-as évekből, papírzacskók, csomagolópapírok. A vitrinben az 1930-as évektől a 60-as évekkel bezárólag nyomon követhetjük a csokoládés dobozok változását. A nyugat-európai dobozok általában fémből készültek, a magyaroké takarékosan papírból. A terem legkülönlegesebb darabja azonban a 30-as évek kindercsokija, a porcelánfigurába ágyazott csoki. A dolog úgy működött, hogy elkészítették a csokit, sztaniolba csomagolták, majd mindezt elrejtették egy festett, lakkozott porcelánfigurában. Ahhoz, hogy a gyerek a csokiig eljusson, össze kellett törnie a porcelánt.

A terem másik érdekessége a Tobler és a Stühmer Csokoládégyár remek marketing fogása: az albumban gyűjthető színes kártyapakli. A dolog éppen úgy működött mint napjaink nagyáruházi matricagyűjtő albuma: a csokis dobozokba a gyár kis képeket rejtett – a hátoldalukon hasznos növénytani, művészeti, történelmi információkkal, hadd tanuljon a gyerek! Adtak hozzá gyűjtőfüzetet is, amiben a képeket tárolni lehetett. Ha minden képet összegyűjtött a család, akkor a szelvényeket egy aranyszegélyű fehér Zsolnay porcelán csokoládéskészletre lehetett beváltani.

Száz kiló marcipán

Egy Szamos család által fenntartott múzeumból természetesen nem maradhat ki a marcipán sem. Nos, több mint száz kiló található a kiállítótermekben makettek formájában. Kimmelné Izsák Tünde végtelenül aprólékosan kidolgozott munkája a 36 kg marcipánból készült Országház, a koronázási ékszerek és a 78kg-os szép csokoládés lány.

A múzeum legimpozánsabb terme a cukrászdák enteriőrjének polgári kényel

mét idézi. Egy igazi szalon kerevettel, a vitrinekben porcelán csokoládéskannákkal, csészékkel. A terem legkülönlegesebb tárgya II. Erzsébet királynő porcelán desszertes készletéből az ötszáz másolati példány 191. darabja. Található itt még egy National típusú (1910 körüli) amerikai ellenőrző kassza is, ami blokkot nem adott, hanem a bevételt regisztrálta a pincérek, kiszolgálók megjelölésével. Mellette igényes, finom reklámgrafikával díszített számolócédulák sorakoznak. A korabeli pincérek ezek hátoldalán adták össze a fogyasztott tételeket. De igazi kuriózum a Sarotti Csokoládé- és Kakaógyár kerámia reklámfigurája is az 1920-as évekből.

Vitamin helyett csoki

Az utolsó terem a csokoládé útját mutatja be a kakaóbabtól a táblás formáig. Megtudhatjuk, hogy Európában a forró csokoládét vízzel hígítva készítették már XIV. Lajos udvarában is. Vaníliával, szegfűszeggel, fahéjjal ízesítették. Az európai csokoládés kannák az első időkben éppen úgy néztek ki mint mexikói társaik: fedelük közepén volt egy kerek lyuk, kiállt belőle a keverőfa. A fogójuk vízszintesen helyezkedett el, gyakran fával borították. A teremben egy gyönyörű tűzhelyet is láthatunk, amelyet forró csokoládé készítésére rendszeresítettek.

Végezetül megtudtam azt is, hogy csokoládét fogyasztani rendkívül egészséges, ugyanis tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Jó hatással van a gyomorra, megvéd  a szív- és érrendszeri betegségektől, lassítja az öregedést, távol tartja a depressziót, csökkenti a fájdalmat. Kell ennél több? Rögtön el is határoztam, hogy mától csatlakozom Gombóc Artúrhoz, és a reggeli vitaminok helyett bekapok egy-egy bonbont, az influenzaszezonban pedig egy fél tábla csokit.

Készülj velem a töri érettségire!

Köves a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen bejegyzésről sem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük