Az evangélikus egyház fenegyereke

Nevelő, lelkész, püspök, nyomdász. Mindezen tiszteletreméltó hivatal birtokában nem átallotta megszöktetni barátját a fogságból, és szorongatott helyzetében saját kezűleg reszelte el börtönének vasrácsát is. Botránykönyve miatt elűzték hivatalából. Hogy ki ő? Bornemisza Péter. Legtöbben talán Balassi Bálint nevelőjeként ismerik. És ha most azt gondolod, hogy ilyen tanárra nem bíznád a csemetédet, olvass tovább, és ismerd meg az életét!

Kassa „szelleme”

A kis Bornemisza korán elvesztette szüleit. Neveltetése teljesen homályba vész, annyit tudunk csak, hogy tizennyolc éves korában Kassán élt és tanult. Azok számára, akik a mai fiatalok neveletlenségét emlegetik, álljon itt tanulságul Bornemisza egykori diákcsínye, és ki-ki ítélje meg, mennyit romlott azóta a fiatalság viselkedése.

Az ifjú diákot ekkorra már megérinthette a reformáció szelleme, mert lepedőt öltve, gyertyát tartva kezében angyalként intette éjnek évadján a kassai várkapitányt arra, hogy hagyjon fel pápista szokásaival. Szegény kapitány először megijedt, aztán buzogánnyal jól eltángálta az ifjú hittérítőt. Kassáról távoznia kellett, és 1556-ban megint csak kellemetlenségei adódhattak, mert a korabeli fiatalemberek példáját követve vándorbotot ragadott, és tanulmányútra indult. Ekkor keletkezett az első magyar nyelvű világi témájú versünk, a Siralmas énnéköm című, amelyben Bornemisza azt panaszolja, hogy ellenségei üldözése miatt kénytelen távozni hazájából.

A fiatalember bejárja Európa több városát is, 1558-ban már Bécsben találkozhatunk vele, mint az itt tanuló magyar deákok hangadójával. Bornemisza protestáns hitéről már Kassán tanúságot tett, a lutheranizmus iránti elkötelezettsége Bécsben tovább mélyült. Bármily furcsa így utólag, de Bécs lakosságának nagy része ekkor lutheránus volt, sőt, a trónörökös Rudolf herceg is a reformáció pártján állt. Bornemisza későbbi feljegyzéséből értesülünk arról, hogy diákszállásán már istentiszteletet tartott, ám mivel tilos volt az ilyesfajta nyilvános vallásgyakorlás, távoznia kellett Bécsből.

Utcai zavargás

Ezúttal Magyaróváron telepedett le, és Huszár Gál nyomdájában kezdett el dolgozni. Huszár Gál ekkor már lelkészként és nyomdászként szolgálta a reformáció ügyét, és amikor Kassa városa meghívta prédikátorának, Bornemisza követte őt. Csakhogy a város főkapitánya elfogatta a mestert, és titokban el akarta őt szállítani. Már a szekér is előállott, amikor hirtelen utcai zavargás támadt, és Huszár Gál elmenekült. Valószínű, hogy Bornemisza készítette elő az utcai zűrzavart, és ő volt az, aki a foglyot a kibontott kemencefalon át megszöktette. Hosszú esztendőkre megint csak bizonytalanságban vagyunk Bornemisza sorsát illetően. 1564-ben akadunk csak nyomára, ezúttal Balassi János zólyomi várkapitány udvarában. Immáron ő is prédikátorként működik, és az akkor kilenc-tízéves Balassi Bálint nevelője. Nyugalmat itt sem lel, mert Oláh Miklós esztergomi érsek szorgalmasan dolgozik széthullott egyházmegyéje rendbetételén. Házkutatásokat tart, a polgárok gyanúsnak tűnő könyveit összegyűjteti, Bornemiszát pedig császári paranccsal Bécsbe idézteti. Bántódása nem esett, háborítatlanul végzi szolgálatát a továbbiakban. A vádiratból azonban megtudhatjuk, hogy ekkor már házas, és protestáns helyen szentelték pappá.

A prédikátor

Az 1569-es országgyűlésre Bornemisza már nagyszabású tervekkel érkezik. Pártfogókat és előfizetőket gyűjt egy egész évre szóló prédikáció-sorozat kiadására. A nemes urak szolgálatára álltak. Népszerűsége abból is fakadhatott, hogy – pártfogójának nem kis rémületére – az országgyűlésen mindenütt prédikált a lutheranizmus hittételei szerint. Nagy napok voltak ezek Bornemisza számára! Jelen voltak mindazok a főurak, akik a későbbiek folyamán a több ezer lapos könyvsorozatát támogatták. (Balassiak, Bánffyak, Dobó István, Török Ferenc, Salm Julius gróf, Ungnád Kristóf, Nádasdy Ferenc) Őt nem érte bántódás, de Balassi Jánost és Dobó Istvánt letartóztatták összeesküvés vádjával. Balassi István a felesége segítségével Lengyelországba szökött, Bornemiszának nem volt hát maradása Zólyomban. A következő év már a Vág menti Galgócon találja, ahol Julius Salm gróf prédikátora lesz. Rengeteg reformátori munkája mellett jut ideje prédikációs kötetei (posztillák) kiadásának megkezdésére is. Az egyházi esztendő rendje szerint kiadott igeszakaszokról prédikál, segítve ezzel azokat a szerényebb képességű lelkészeket, akik maguk csak nehezen szerkesztenének össze egy-egy igehirdetést.

A kiközösített püspök

Nem sokkal Semptére költözése után Bornemisza összeütközésbe került Verancsics Antallal, az esztergomi érsekkel. Az egyik ok az volt, hogy a környékbeli protestáns főurak Bornemisza biztatására rendre megtagadták, hogy tizedet fizessenek a katolikus egyháznak. A sok zaklatás közepette a prédikátor jelentős vállalkozásba fogott. Patrónusainak anyagi támogatásával könyvnyomtató műhelyt szerzett, és immáron maga adta ki posztilláit. Hihetetlen ütemben folyt az iratok kiadása. Ily nagyfokú nyomtató tevékenység egyedülálló a korban. Azért is csodálatra méltó ez a munka, mert 1574-től már mint szuperintendens írja alá a leveleit, tehát püspöki feladatokat lát el a környéken. Nem tudjuk pontosan hogy ki ruházta rá ezt a tisztséget, és milyen területre terjedt ki joghatósága, az azonban biztos, hogy nem kis feladatot jelentett. Ekkorra már főrangú házak keresett tanácsadója, kegyes nagyasszonyok hívatják váraikba. Ő pedig nem gáláns udvari abbé, hanem kemény szavú igehirdető, aki csöppet sem titkolja véleményét, és szigorúan a vétkesek fejére olvassa a bűnöket, bármilyen magas rangúak legyenek is.

Híre már külföldre is eljutott, német és cseh diákok, prédikátorok keresték meg, és egész kis udvartartás alakult ki körülötte. Legfontosabb püspöki feladatának a környék misszionálását tartotta, különös tekintettel Nagyszombatra. Ebben a városban azonban a katolikus egyház minden eszközt megragadott, hogy birtokon belül maradjon, nem riadt vissza az erőszak alkalmazásától sem. Verancsics halála után Telegdi Miklós erélyesen kezdte összefogni a katolikus egyházat. Bornemiszában méltó ellenfelére akadt. Amikor a szuperintendens nem jelent meg az inkvizíció széke előtt, Telegdi kizárta őt a katolikus egyházból. Nem valószínű, hogy lutheránusként ez Bornemiszának főfájást okozott volna. A reformáció hívei minden küzdelem ellenére mégis csatát vesztettek, mert az új uralkodó, II. Rudolf 1577-ben megtiltotta a lutheránusok szabad vallásgyakorlatát. Telegdi nem érte be ennyivel: elérte azt is, hogy Bornemiszát elűzte Semptéről, sőt maga ír arról, hogy a lutheránus prédikátor életére tör.

A pletyka kísértése

Bármilyen elkeseredetten folyt is a harc Nagyszombat birtoklásáért, Bornemisza igazi harcai most a belső küzdőtereken zajlottak. 1576-ban öt gyermeke és harmadik felesége halt meg pestisben, és a gyász mellett komoly harcot vívott lelkében az ördöggel. Bornemisza belső küzdelmének terméke az Ördögi kísértetek című mű, melyet 1578-ban még Semptén jelentetett meg. Az írás általános felháborodást keltett, mert szerzője nyers szókimondással idézte maga és mások bűneit. Célja óvatosságra inteni a jámbor lelkeket, és ennek érdekében összeszedte az ókorból, az egyháztörténetből, a szépirodalomból, a korabeli botránykrónikákból mindazt, amit a „szörnyű undokságokról és paráznaságokról” talált.

Különös élvezettel sorolja a „ne paráználkodj” parancsolat elleni vétségeket. Pletykálkodó kedve olyan méreteket ölt, hogy írásba foglalja kortársai viselt dolgait is, nem tagadva az illető nevét sem. Dobó István fukarsága, Telegdi félrelépései, Sztárai Mihály haragja mind pennájára kerül. Az írás óriási port kavart. Nem nehéz elképzelni, hogy mit szóltak mindazok, akik nyomtatásban látták viszont takargatott bűneiket. Bornemisza magára haragította korábbi támogatóit is.

Patrónusa, Julius Salm gróf is ellene fordult, és kiutasította birtokáról. Rövid bujdosás után mégis talált magának újabb védelmezőt, és Balassi István fogadta be Detrekő várába. Itt nyomtatja ki posztillás gyűjteményének utolsó kötetét. Csak találgatni tudjuk, hogy ezek után miért ment fel mégis Bécsbe, ahol Balassi István házában rátörtek, és letartóztatták. Leleményessége itt sem hagyta cserben, és elreszelte börtönének vasrácsát, kiugrott az ablakon. Valószínűleg szökés közben megsérült, de az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie üldözői elől. Nagy titokban visszatért Detrekő várába, és folytatta lelkipásztori munkáját a faluban. Lendülete ennyi megpróbáltatás után sem hagyta el, a Biblia fordítását szorgalmazta. Erre azonban már nem maradt ideje, de egy énekeskönyvet még sikerül kiadnia. 1584-ben meghalt, és Balassi István nagy tisztességgel temette el őt Detrekő várában.

Írásai nemcsak a magyar evangélikus egyház féltve őrzött iratai, hanem a magyar művelődéstörténet fontos dokumentumai is.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.