A mikve titokzatos világa

A mikve, a zsidók rituális fürdője a nem zsidó lakosság számára mindig valami különleges, titokzatos világnak tűnt, mivel erről nem tudtak semmit. A vallási szabályok szerint keresztények oda nem léphettek be, a zsidók pedig általában nem beszéltek arról, hogy mi történik ott. Kukkantsunk be egy kicsit az elzárt falak közé, nézzük meg, hogyan használták a mikvét a zsidók a 19-20. században!

Forrás: Fortepan

Tisztasági előírások nők számára

Az, hogy a zsidó ember rituálisan tiszta vagy tisztátalan, központi kérdés a zsidó vallásban. A szexuális tisztasági törvények a férfira és nőre, mint házaspárra vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy nőtlen férfiakra és egyedülálló nőkre vonatkozó szexuális törvények nem léteznek. Míg azonban a nőtlen férfi már gyerekkorától alámerülhetett a mikvében, addig a nő csak közvetlenül a házasságkötése előtt mehetett el a fürdőbe, hogy felkészüljön a férjével való találkozásra. A házas nő ettől kezdve minden menstruáció után, a vérzés elmúltával meglátogatta a mikvét. Értelemszerűen várandós nők nem jártak a fürdőbe, mert nem menstruáltak, és elvált nő sem járt, mert nem volt férje, akivel házas életet élhetett volna.

A menstruáló nő a törvények szerint tisztátalan, és ebben az időszakban nem létesíthet testi kapcsolatot a férjével. Ilyenkor a pár külön ágyban aludt, és még csak egymás kezét sem foghatták meg. Az asszonynak a menstruáció első napjától kezdve minimum öt napot kellett várnia, majd meg kellett győződnie arról, hogy már nem vérzik. Az ellenőrzés úgy történt, hogy egy fehér gézdarabot vagy vattadarabot fel kellett helyezni a hüvelybe, és megnézni, hogy tiszta-e. Ezt a következő hét napon reggel és délután is meg kellett ismételni, ugyanis hét ún. tiszta napnak kellett eltelnie, és a hetedik napon napszállta előtt kellett felkeresni a mikvét. A férjnek aznap este szeretkeznie kellett a feleségével. Ha jól belegondolunk, ez a ciklus 12. napja, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a nő megtermékenyüljön.

Így nézett ki a mikve

A mikvét általában a zsinagóga közelében vagy vele egy telken építették. A rituális fürdő megépítésének törvényei nagyon bonyolultak voltak, és a rítus fontosságát jelzi, hogy a mikve építése elsőbbséget élvezett a zsinagógával szemben.A mikvét csak “élő” vízzel lehetett működtetni, ami azt jelentette, hogy patak, folyó vagy kút vizét használták, de előfordult az is, hogy esővizet gyűjtöttek össze a medencékhez. A vezetékes víz tisztátalannak számított. Fertőtleníteni nem lehetett a vizet: tisztításkor leeresztették, és friss vízzel ismét feltöltötték a medencét. Általában hetente cserélték a vizet.

Férfiak és nők egyszerre nem tartózkodhattak a fürdőben, és külön volt a női rituális medence, és külön a férfi. Általában az utca felől két bejárat nyílt, egyik a férfiaknak, a másik a nőknek. A bejárat mindkét oldalon egy váróhelyhez vezetett, ahonnan a kádfürdőkhöz lehetett jutni, majd innen a rituális medencéhez.

Mivel a gyerekfelügyeletet nem mindig tudták megoldani, ezért a kicsiket sok helyen magukkal vitték a felnőttek a fürdőbe. Vagyis a mikbe használata ismert volt a gyerekek előtt, bár a használat lényege, a nemi élet tabu volt előttük. Mikvébe járni mindig este lehetett, naplemente után. Csak csengetéssel vagy kopogtatással lehetett bejutni a fürdőbe, mert a diszkréció volt a legfontosabb szempont.

A fürdés

A rituális medencében alámerülni csak akkor lehetett, ha az egész test valóban tiszta volt: beleértve a hajat, körmöket és testnyílásokat is (fül, orr, szem, hónalj, nemi szervek). Még a hajszálat is el kellett távolítani a testről, sőt a merülés előtt vécére is el kellett menni. A meztelen testen semmi nem maradhatott, ami piszoknak számított. Ezt úgy lehetett elérni, hogy a nők a merülés előtt alapos fürdőt vettek a kádfürdő részlegen. Minden mikvében több káddal ellátott fürdőszobát építettek, ahol az asszonyok alaposan kiáztatták magukat, levágták és megtisztították a körmeiket. Kötelező volt hajat is mosni, majd jó alaposan kifésülni, hogy ne legyen csomós. Le kellett venni minden ékszert, és a fogakat is meg kellett mosni, alaposan megtisztítani minden ételmaradéktól. A 20. században már voltak olyanok, akik otthon megmosakodtak, de a mikvébe érve nekik is le kellett zuhanyozni.

A rituális medencében való megmerülés előtt a mikvés ellenőrizte, hogy nem tapadt-e hajszál a merülő testére, a bőrkeményedés rendesen le van-e reszelve, tiszták-e a fülek és a köldök. A mikvésnek kötelessége volt szólni, ha nem volt alaposan levágva a köröm. Ha minden rendben volt, akkor ő ellenőrizte azt is, hogy tökéletes módon menjen végbe a rituális megmerülés.

Az alámerülés

Az alámerülés során tehát a mikvés bekísérte a medencébe a nőt, és ellenőrizte, hogy háromszor megmerüljön úgy, hogy a víz eltakarja a feje búbját. A merüléskor a nőnek szét kellett tárnia kezét, lábát, az ujjait, hogy a víz minden testnyílását érje. Háromszor bukott le, és áldást mondott közben. A mikvés pedig kóser, kóser, kóser felkiáltással nyugtázta, hogy a megtisztulás tökéletesen végbement.

A női részlegen természetesen női mikvések dolgoztak, ők takarították a fürdőt, beszedték a használati díjat (ez egy csekély összeg volt), és szigorúan betartatták a szabályokat, ellenőrizték a rítus menetét. Mikvés csak megbízható zsidó asszony lehetett, gazdag élettapasztalattal kellett rendelkeznie, és bizalmi állásnak számított, hiszen előtte meztelenül mutatkozott mindenki.

Forrás: Fortepan

A férfi és a mikve

A rendszeres alámerülés a férfiak számára is vallásos cselekedetnek számított. Egy vallásos férfi maga dönthette el, hogy mikor megy a mikvébe. Leggyakrabban pénteken jártak, a szombat bejövetele és a nagy ünnepek előtt. A férfiak merülését nem kísérte semmiféle rituális előkészület, bár előtte ők is igyekeztek alaposan megmosakodni, előfürdőt vettek. A kisfiúk egészen kicsi koruktól mehettek az apjukkal a mikvébe.

A mikve pozitív hatása volt, hogy egyrészt fenntartotta a házasságban a szexuális érdeklődést, hiszen a pár majdnem két hétig nem élhetett szexuális életet, a 12. napon azonban ismét örülhettek egymásnak. Másrészt viszont a nő számára a mikvébe járás volt az egyetlen lehetőség arra, hogy magában, magára figyelve töltsön el egy kis időt. Egyes nők kifejezetten ajándéknak tartották ezt a lehetőséget.

Forrás: Czingel Szilvia: Ünnepek és hétköznapok

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!

Kategória: Életmód   Címke: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük