A jeruzsálemi templom titkai

A jeruzsálemi templom és később annak a helye évezredek óta szenvedélyes érzelmeket vált ki a három nagy világvallás követőiből. Szent hely ez a zsidók, keresztények és muszlimok számára is. Bár fizikai értelemben már nem létezik, még így is nagy viharokat kavar. Mi a titka a helynek?

Salamon temploma

A Tóra szerint Salamon az apjától, Dávid királytól kapta az első templom építésének a terveit, és a Királyok könyve alapos részletességgel le is írja a szent hely építését. Dávid tette Jeruzsálemet fővárossá, és ő hozatta a frigyládát, az izraelita vallás legszentebb tárgyát is ide, de Isten szerint nem volt alkalmas arra, hogy ő építse fel a Templomot. Elkészíthette a terveket, összegyűjthette a szükséges alapanyagokat, de a fia, Salamon, a világ legbölcsebb embere volt a kiválasztott király, aki felépíttethette a Templomot.

Salamon építménye meglehetősen rendhagyó volt, ugyanis a korabeli templomokban ott állt isten képmása. Salamon templomában viszont nem jelent meg Isten képe: ő Isten nevének állított templomot. A frigyládát, benne a tízparancsolat kőtábláival a Templom legmélyebb, legszentebb részében, a Szentek szentjében tartották. A frigyláda azonban még azelőtt eltűnt, hogy Salamon templomát elpusztították volna.

Később Izrael királyai elrendelték, hogy a királyságban vallási szertartást csak és kizárólag a jeruzsálemi Templomban lehet tartani. Ettől kezdve a zsidóknak a nagy ünnepeken el kellett zarándokolniuk ide, és áldozatot bemutatni Istennek. Az oltárnál történő állatáldozás rendszeres volt. A Templom intézménye tökéletesen megalapozta a benne tevékenykedő papok, a kohenek és a Templomot őrző, papoknak segítő leviták hatalmát. A főpap pozíciója az ókori Izrael története folyamán végig politikai jelentőséggel bírt.

Mai szemmel nézve a Templom nem volt túl nagy: körülbelül 30 méter hosszú, tíz méter széles és 15 méter magas lehetett. Csupán kétharmad akkora mint a Parthenon. De az épület díszítése pazar volt: a belsejét cédrusfa borította, és a falakat kívül-belül aranylemez fedte.

Az első Templomról nem maradt fenn semmilyen tárgyi lelet, az egyetlen bizonyíték a létezésére a Biblia beszámolója. Az első Templomot Babilon királya, Nabu-kudurri-uszur romboltatta le i.e. 587-ben, az izraelieket pedig Babilonba vitte rabságba.

A második Templom

A perzsák azonban megdöntötték Babilon uralmát, és Xerxész hazaengedte a zsidókat i.e. 538-ban, és engedélyezte, hogy újjáépíthessék a templomukat. Ez végül már csak Dareiosz király idején készült el, és az újjáépítési munkák egy bizonyos Zerubbábel nevéhez köthetők. Az ő Temploma azonban sosem ért fel Salamon templomával, mégis ötszáz éven át ez volt a zsidók szent helye.

A következő hatalmas építkezés már Nagy Heródes nevéhez fűződik, aki i.e. 37-i.sz. 4-ig uralkodott Izraelben. Heródes újjáépíttette a város összes középületét, és elhatározta, hogy a Templomot úgy építi át, hogy az egyike legyen a Római Birodalom legnagyobb, legcsodálatosabb építményeinek. A zsidókat – akik ragaszkodtak régi templomukhoz – azzal győzte meg, hogy Zerubbábel temploma méreteiben jóval alatta marad a salamoni templomnak, ő csak feleleveníti a régi dicsőséget.

Az építkezés során tulajdonképpen teljesen lerombolták a második templomot, de úgy állították be az építkezést, mintha az Salamon Templomának az újjáépítése lenne, így Második Templomként emlegették Heródes épületét. A dolog háttere az, hogy a Harmadik Templom az ortodox zsidók szerint csak a Messiás eljövetelekor fog felépülni, és amikor azt Isten elrendeli. Sok keresztény számára pedig ez lesz Jézus második eljövetelének hírnöke. Mindkét felekezet úgy tartja tehát, hogy ez jelzi majd az utolsó idők eljövetelét. Így tehát Heródes Templomát mindig is másodikként tartják számon.

Heródes Temploma

A munka a terasz megépítésével kezdődött. Ezt hatalmas falakkal támasztották meg: az óriási, kőtömböket habarcs nélkül illesztették össze. A legkisebb kőtömb súlya is 2-5 tonna között volt, de voltak 400 tonnás tömbök is! Ilyet valóban nem lehetett látni másutt az ókori világban. Ezeknek a támfalaknak az egyike, a nyugati lett a vallásos Jeruzsálem legismertebb jelképe, a siratófal. A zsidók az elmúlt kétezer évben ide gyűltek össze, hogy megsirassák a Templom elvesztését. Heródes idején azonban ennek a falnak egyáltalán nem volt semmiféle vallásos jelentősége.

A heródesi Templom valóban elképesztő volt: durván 12 focipályányi területen helyezkedett el. A zarándokok impozáns kapukon, föld alatti folyosókon jutottak be a Templom udvarába, majd további udvarok során át a Templomhoz. A Templom főkapuja a Nők udvarára nyílt, ők innen nem mehettek tovább. A nők udvarából nyílt az izraeliták udvara, ide csak a rituálisan megtisztálkodott férfiak léphettek be. Itt volt a mészárszék, ahol az áldozati állatokat levágták, az égőáldozati oltár, ahol elégették egyes darabjaikat. Az oltár mögött állt maga a Templom egy fedett előcsarnokkal, ahová csak a papoknak volt szabad belépniük, és ennek mélyén volt a Szentek Szentje, ahová egyedül a főpap léphetett be évente csupán egyetlen alkalommal, a Jom Kippur ünnepén, az Engesztelés Napján.

Ebben a templomban járt Jézus, és itt mondja a híres mondatát: “Romboljátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem” (Jn. 2,19.) A keresztényeknek Jézus lesz a Templom. Az “új Jeruzsálem”, Jézus “új Temploma” a kereszténység központi jelképe lesz.

Heródes Temploma végül Titus császár seregeinek esett áldozatul, akik porig égették az épületeket, a templomhegyet pedig római alapossággal felszántották, majd egy Jupiternek szentelt templomot építettek oda. A zsidóknak ettől kezdve nincs templomuk, az ünnepeken nem áldoznak állatot. A rabbi “uramat” jelent héberül, tehát olyan személyt jelöl, aki vallásos dolgokban járatos, de nem pap. A zsinagóga pedig a zsidók számára az imádság háza, de nem templom.

Muzulmánok és keresztények

A Római Birodalom bukása után Constantinus császár nagyszabású építkezésekbe kezdett Jeruzsálemben. Jézus feltételezett barlangsírja fölé megépíttette a Szent Sír templomát, a templomhegyet azonban – Heródes emelvényét -, szándékosan kopáran hagyták, bár előtte lebontották onnan Jupiter templomát.

Amikor a muszlimok uralma alá került Jeruzsálem, nem sokkal később megépítik (691-ben) a Sziklamecsetet. A nyolcszög alakú épületet aranykupola fedte, és még most is uralja Jeruzsálem látképét. Ebben az épületben őrzik azt a követ, amelyhez a legendák szerint Ábrahám kötötte Izsákot, hogy feláldozza, és szerintük innen emelkedett a mennybe Mohamed próféta. A kő vele akart tartani, és a mai napig mutogatják benne Mohamed lába nyomát. A Sziklamecset a muzulmánok fontos zarándokszentélye, és számukra is az egyik legszentebb hely.

A Templom szimbólummá vált, és az is marad. Ugyanolyan heves küzdelmek folynak érte most, a 21. században is, mint eddig oly hosszú történelme során.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!

Forrás: Simon Goldhill: A jeruzsálemi templom

Kategória: Történelmi pletykák   Címke: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük