A Führer doppingolt hadserege

A németek villámháborúja a második világháború kezdetén meglepte a világot. A Wehrmacht olyan tempóban hódította meg Franciaországot, amin még Hitlert is elcsodálkozott. Az őrülten gyors száguldást egy kicsi, metamfetamint tartalmazó tabletta segítette, ami ébren tartotta a katonákat akár három-négy napon keresztül is.

A húszas évek droglaborjai

A német vegyipar már az első világháború előtt is világszínvonalú drogokat állított elő. Ekkoriban már szinte mindenütt használták a morfiumot fájdalomcsillapításra, a heroint fejfájás, rossz közérzet ellen ajánlgatták, sőt csecsemőknek álmatlanság esetére is. A német droggyártás azonban igazán csak az első világháború után indult be. A háborús összeomlás okozta testi-lelki sebek begyógyításra kínált gyógyírt néhány új “gyógyszer”. Németországban egy új iparág született, és vált világelsővé. A németek álltak a morfintermelés élén, és uralták a világpiacot, a világ kokainjának 80%-t szintén ők állították elő. Az ifjú köztársaság szinte úszott a tudatmódosító szerekben, és a világ minden tájára ontotta a heroint, a kokaint és a morfiumot.

Mesterséges mennyország

A mesterséges mennyországnak nagy divatja volt a Weimari Köztársaságban. Kokainról és morfiumról szóló filmek mentek a mozikban, és minden utcasarkon vény nélkül kapható volt az összes drog és gyógyszer. Állítólag a berlini orvosok 40%-a morfinista volt. Csakhogy a frissen berobbanó kommunista és náci párt számára a “koksz” a kicsapongó életforma és a degeneráció jelképévé vált. A nácik azt szerették volna, ha a nép az általuk előállított “propaganda ópiumtól” kerül kábulatba, így a hatalomra jutásuk után nem sokkal betiltották a drogokat, a használóikat pedig koncentrációs táborokba küldték. Fajhigiéniai okokból kényszersterilizálták a drogosokat, hogy a függőségüket ne tudják átörökíteni az utódaikra. A háború első éveiben pedig a droghasználókat egészen egyszerűen megölték.

Pervitin-őrület

Mindezzel párhuzamosan azonban egy új stimuláns kezdett el terjedni: a metamfetamint tartalmazó Pervitin tabletta. 1937-ben szabadalmaztatta a terméket a Temmler Művek. A “gyógyszer” fogyasztója a tabletta bevétele után egy csapásra éberebbnek érezte magát, azt élte meg, hogy szétárad benne az energia, megnő az önbizalma, száguldanak a gondolatai, eufória keríti hatalmába, és a szervezete azonnal tettre kész állapotba került. 1938 elején a Pervitin megkezdte diadalútját: mindenütt plakátok tűntek fel, a berlini orvosok levelet kaptak a Temmler cégtől ingyenes termékmintával, amelyben arra szólították fel őket, hogy próbálják ki az új szert, és ajánlják tovább a betegeiknek. A cég ügynökei kórházakban, klinikákon tartottak előadásokat, és osztogatták az új önbizalom-növelő ajzószert. A kampányszöveg szerint a “Pervitin legnagyobb jótéteménye, hogy a rezignált embereket új életerővel tölti el”. Sőt még a nők frigiditásán is segít. A metamfetaminnak általános roboráló, azaz a szervezetet megerősítő hatást is tulajdonítottak. Szerintük végre itt van egy szer, amit a kábítószerfogyasztás helyett ajánlhatnak.

Az új serkentőszer bombaként robbant, és olyan gyorsan terjedt mint a vírus. Hamarosan a fogyasztása olyan természetessé vált mint a kávéivás. Mindenki szedte: a diákok vizsgaidőszakban, az éjszakás műszakban dolgozó munkások, gépkocsivezetők, mozdonyvezetők. A Temmler Művek hamarosan piacra dobta a metamfetamint tartalmazó pralinét is, amiből napi 3-9 darabot ajánlottak azzal a megjegyzéssel, hogy a koffeinnel szemben teljesen ártalmatlan az egészségre, könnyebben megy tőle a házimunka, és ettől a különleges édességtől a kilók is gyorsabban leolvadnak, mert csökkenti az étvágyat. Hát ki ne akarna egy ilyen édességet? A Pervitin szedése eleinte valóban csak előnyökkel járt, és a köztudatban hétköznapi élelmiszerként jelent meg.

A felajzott Wehrmacht

Amikor megkezdődött a háború, a besorozott katonák teljes természetességgel nyúltak a Pervitinhez. Dr. Otto von Ranke, a Wehrmacht orvosa számára egyértelműen adódott, hogy a katonákat el kell látni az új ajzószerrel, hiszen így egy 3-4 napig éber “robot” hadsereget kaphat a náci vezetés. Ranke fő feladatának a fáradtság legyőzését tekintette. Így aztán, amikor a hadsereg Lengyelország lerohanására készült, az egészségügyi tisztek felvásárolták a gyógyszertárak teljes Pervitin-készletét, amit aztán a katonák úgy kapkodtak be mint a cukorkát. 1939. szeptember 1-jén tehát egy felajzott hadsereg ütött rajta gyanútlan keleti szomszédján. Az új drog láthatóan segített a katonáknak abban, hogy ne nagyon törjék a fejüket azon, hogy mit is keresnek egy idegen országban, és egyfajta euforikus hangulatban végezzék el a gyilkolást.

Csakhogy időközben érkeztek adatok is a Pervitin nem kívánatos mellékhatásairól, a függőség kialakulásáról, aminek az lett az eredménye, hogy a Pervitint vénykötelessé tették. Csakhogy a szellemet már nem lehetett visszadugni a palackba, és a Wehrmacht nem mondhatott le arról, hogy katonák ébrenlétét a lehető legtovább kitolja. Ranke felszólította  a Temmler Műveket, hogy fokozzák a termelést, és a Pervitint a csapatok egészségügyi felszerelésének részeként rendszeresítették. A fejadagot napi egy tablettában határozták meg. Éjszakai szolgálta esetén két tablettát javasoltak bevenni, és kivételes esetekben elő lehet idézni akár 24 óránál hosszabb ébrenlétet is. A Werhmacht volt a világ első hadserege, amely katonai sikerek eléréséhez drogot használt.

Támadnak a robotok

A franciaországi hadjáratra készülve a hadsereg már 35 millió Pervitint rendelt a gyártól, amire nagy szükségük volt a katonáknak, mert Guderian tábornok parancsa így hangzott: “Azt várom tőletek, hogy három napon és három éjszakán át ne aludjatok, ha a helyzet úgy kívánja.” És a helyzet úgy kívánta, mert ennyi időn belül kellett eljutni Sedánig. Így esett, hogy a hadsereg mámoros állapotban foglalta el a francia határvárost – ahogy egy katona írta: “Szárnyaló érzés hatott át minket, egyfajta euforikus állapotba kerültünk”. Szerencsétlen franciák pedig egyáltalán nem értették, hogyan képes megtenni egy hadsereg ilyen rövid idő alatt ekkora távokat. Egyszerűen felfoghatatlan volt számukra. Száz óránál is rövidebb idő alatt a németek nagyobb területeket foglaltak el, mint az I. világháborúban négy év alatt. A tempó Hitlert is meglepte, aki úgy érezte, kicsúszott a kezéből a dolgok irányítása. A páncélosok tábornokai gyakorlatilag a maguk feje után mentek, és gyorsabban haladtak előre, mint ahogy azt a terepasztalnál egyeztették. A villámháborút gyakorlatilag a metamfetamin tette sikeressé.

Forrás: Norman Ohler: Totális kábulat

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!

Forrás: Norman Ohler: Totális kábulat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük