Így szeretett Sztálin

Úgy tartja a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. De vajon milyen nők álltak a XX. század egyik legvéresebb kezű diktátora, Sztálin mellett? Milyen nők azok, akik képesek meleg érzelmeket táplálni egy rettegett gyilkos iránt?

Sztálin nagyon népszerű volt a nők körében, annak ellenére, hogy alacsony volt, és egy gyerekkori betegség miatt ragyás, heges volt az arca.  A nőknek azonban tetszett a dús, fekete haja, parancsoló modora, később pedig az a tény, hogy a világ egyik legnagyobb birodalmának az ura volt. A három feleségén kívül még számtalan hódítással dicsekedhetett, diktátorként pedig természetes volt számára, hogy megkaphat minden nőt, aki az útjába kerül.

Az egyetlen ember, akit Sztálin szeretett

Jekatyerina Szvanyidze volt Sztálin első felesége, akit a diktátor  akkor vett el, amikor még jelentéktelen kis forradalmár volt. Jekatyerinát egyáltalán nem érdekelte a politika, egyszerű asszonyként hűségesen gondoskodott férjéről, és mindenben alárendelődött az akaratának. Jekatyerina a grúziai Tiflisz közelében született, és hatéves volt, amikor a szülei meghaltak. A kislányt a nagymamája nevelte. 1899-1900 telén a nagymama egyik ismerőse (később Kamenyev néven vált ismertté) állított be hozzájuk egy húszesztendős, ragyás arcú, bajszos fiatalemberrel, aki akkor Koba néven mutatkozott be. A 18 éves nagylányt az első pillanattól elbűvölte az idegen, és hamarosan már ő is részt vett az illegális találkozókon, és egyéb feladatokat is elvégzett, amelyekkel Koba bízta meg. Egy idő után azonban a férfinek menekülnie kellett. Jekatyerina hűségesen várt rá négy éven át, miközben két szomszéd fiú házassági ajánlatát is visszautasította. Koba 1904-ben tért vissza hozzá – egy szibériai száműzetésből szökve. Koba újrakezdte a forradalmi munkáját, és most már Jekatyerina is vele tartott Goriba. Még ebben az évben titokban összeházasodtak: Koba egyik hajdani diáktársa, egy pópa adta össze őket – egyházi szertartás szerint. Sztálin később úgy nyilatkozott, hogy Jekatyerina volt az egyetlen ember a földkerekségen, akit szeretett, és akivel emberségesen viselkedett.

Az asszony mindent elkövetett, hogy normális életfeltételeket biztosítson a  veszélyes életet élő férjének, és soha nem jutott volna eszébe, hogy megkérdőjelezze ura cselekedeteit. 1905-ben született egy fiuk, Jakov, ám Jekatyerina mellhártyagyulladást kapott, és súlyos beteg lett. Koba nem sokat törődött a beteg asszonnyal, sőt nem is csinált titkot abból, hogy megcsalja a nőt, aki szerinte alkalmatlanná vált a nemi kapcsolatra. Szerencsétlen asszony végül már csak annyit kért tőle, hogy az utolsó óráiban legyen vele. Koba ezt sem teljesítette: magára hagyta a nőt a halálában is. Akárcsak a kétéves kisfiát, akit árvaházba akart adni, de végül Jekatyerina testvére magához vette a gyereket.

Jekatyerina Szvanyidze

A kiábrándult forradalmár

A negyvenes éveiben járó Sztálin 1917-ben találkozott egyik barátja lányával, a 16 éves Nagyezsda Allilujevával. A lány forradalmárok között nőtt fel, jól ismerte a bolsevikok céljait, és ő is lelkesedett ezekért az eszmékért. Nagyezsda hamarosan felkínálta segítségét “Joszif bácsinak”, és titkárnői teendőket látott el mellette. A kislány beleszeretett a férfibe, és borzasztóan boldog volt, hogy az ekkor már nagyhatalmú férfi a bizalmába fogadta, sőt a szeretőjévé tette. Végül 1919 márciusában házasodtak össze, és a többi pártfunkcionáriushoz hasonlóan beköltöztek a Kreml egyik lakásába. Nagyezsda élvezte mindazokat az előjogokat, amelyek a magas rangú pártvezetőknek kijártak: a bevásárlási lehetőséget a vezetők számára fenntartott boltokban, ahol a legnagyobb éhínség idején is mindent lehetett kapni. A lakásukat a Téli Palotából zsákmányolt értékes bútorokkal, keleti szőnyegekkel, függönyökkel rendezték be. Hamarosan született két gyerekük, Nagyezsda pedig belesüllyedt az elzárt élete unalmába. A házaspár tagjai között gyakori volt a hangos vita, a gyakran lerészegedő Sztálin egyre durvábban viselkedett az asszonnyal, és rendszeresen csalta. Az is előfordult, hogy a tökrészeg Sztálin a titkárnőjét rángatta a hálószobájukba, és arra kényszerítette Nagyesdát, hogy nézze végig, hogyan szeretkezik a nővel.

Hogy mi tartotta Nagyesdát Sztálin mellett? Talán a feltétlen csodálat, és az, hogy meg volt győződve róla, hogy a férje az orosz népet szolgálja. Nagyesda kiharcolta, hogy mérnöknek tanulhasson (és a szovjet iparosítás szolgálatába állhasson), és beiratkozott az egyetemre. Az asszony ekkor került először kapcsolatba a való élettel, és kezdett felnyílni a szeme. Egyetemista társai meséltek nekik az éhínségről, a letartóztatásokról és a terrorról. Nagyesda először nem hitte el ezeket, akkor nyílt csak fel a szeme, amikor ő is elutazott Ukrajnába, és hazatérve meglepődve tapasztalta, hogy néhány csoporttársa eltűnt. Ettől kezdve még durvábbak lettek a veszekedéseik: az asszony megkérdőjelezte férje cselekedeteit.

Nágya 1932. november 8-án halt meg rejtélyes körülmények között. A házaspár részt vett Vorosilov házában egy ünnepségen, ahol összeszólalkoztak, és Nágya egyedül távozott. Másnap halva találták a hálószobájában, mellette egy pisztoly hevert. Sztálin kiadott egy hivatalos közleményt, ami szerint felesége már régóta betegeskedett, orvosai figyelmeztetése ellenére hamarabb elhagyta a betegágyat, és ez okozta a halálát. A nem hivatalos verzió szerint Sztálin lelőtte a nőt. Sztálin a temetésen egy ideig együtt gyalogolt a gyászmenettel, de a temetésen már nem volt jelen, a sírt pedig egyetlen egyszer sem látogatta. A temetés napján Sztálin visszatért a Kremlbe, és részt vett egy féktelen mulatságon: derűs volt, táncolt, és rávette az egyik titkárnőt, hogy töltse vele az éjszakát.

A Szovjetunió first ladyje

Sztálin pár hónappal Nagyesda halála után, 1933 márciusában ismerkedett meg harmadik feleségével: Roza Kaganoviccsal. A lány 27 éves volt, amikor a nagy hatalmú, 54 éves diktátor feleségül kérte. Rozának nem voltak illúziói: négy fiútestvére ült a politikai bizottságban, és pontosan tudta, kihez megy hozzá. Karcsú, ízlésesen öltözködő nő volt, és Sztálin olyan feleséget akart, aki alkalmas a reprezentációra, jó szerető, és gondot visel a gyerekeire. Roza tudta, mit várhat a férjétől: ismerte Sztálin politikáját, hallott a nőügyeiről is. Így a házasságkötésük előtt feltételeket támasztott: nem bánja, ha Sztálin megcsalja, de neki is legyen joga erre, és bármikor eljárhasson táncmulatságokra, színházba, operába. Sztálin elfogadta a feltételeit. Az új asszony a Kreml falain kívül berendezett magának egy másik lakást is, ahol szalont hozott létre, és itt találkozott a barátaival, irodalmi tárgyú vitákat, zenés esteket rendezett. Bár az országban iszonyatos éhínség pusztított, Roza szalonjában mindig roskadásig volt rakva az asztal a legkitűnőbb csemegékkel.

Hogy a kíméletlen és szeszélyes Sztálin mikor unt rá harmadik feleségére, ma már nehéz kideríteni. Sztálin rövid házasság után elvált az asszonytól, és Roza nyomtalanul eltűnt. Roza eltűnésével egy időben három bátyját is felmentették a hivatalából, és vidéken kaptak jól jövedelmező állásokat. Sokan még abban is kételkednek, hogy Sztálin egyáltalán feleségül vette-e a nőt, hiszen az asszony zsidó volt, és Sztálin nem a filoszemitizmusáról volt híres.

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, és biztosan nem maradsz le egyetlen érdekes bejegyzésről sem!

Forrás: Antje Windgassen: Szövetség a hatalommal

Hozzászólások

  • dr. Téglás Péter szerint:

    Érdeklődéssel olvastam az Így szeretett Sztálin című írást. Hiányolom azonban, hogy a cikkben nem emlékeznek meg – a képen is látható – ifjú hölgyről, Szvetlanáról. Bizonyára nem túlzás azt állítani, hogy az ő élete, a XX. század sűrített történelme. A lány, akit Sztálin – ellentmondásos viszonyuk ellenére – haláláig tényleg szeretett, minden ízében az apja által megteremtett rettenetes Szovjetunióhoz kötődött, de onnan nagy hirtelen és világbotrányt okozó módon kitört. Szvetlana ugyanis 1967. március 6. napján, egy általa kiravaszkodott indiai utazás során, menedékjogot kért a USA delhi nagykövetségén. Szvetlana Joszifovna Allilujeva (1957-ben az apja nevét levetette, és az anyjáét vette fel) későbbi sorsa elképesztő fordulatokban gazdag. Róla sok könyvet írtak, nekem a frissen (2015. évben) megjelent, Sosemary Sulliven által írt Sztálin lánya című tetszik, amelynek alcíme: A Kreml hercegnője, aki a szabadságot választotta. Jelzem, a magyar kiadású könyv borítója, ugyanazt a képet használja, amelyet az Emelt töri cikkéhez is mellékeltek.
    Szvetlana, 2011. november 22-én, 85 éves korában halt meg az Egyesült Államokban. Zaklatott élete végére megtalálta lelke békéjét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük