Gyere, pattanjunk be az időgépbe, és húzzunk el a 17. századba! A helyszín a három részre szakadt Magyarország, vendéglátóink pedig a Mohács utáni új főúri családok: Zrínyiek, Nádasdyak, Wesselényiek, Telekiek, Pálffyak. Kukkantsunk be a fazekaikba és nézzük meg, hogyan mulattak eleink! Csak aztán el ne csapd a gyomrodat!
Mint minden külföldi szokást, kezdetben a teázást is gyanakvással fogadták itthon, aztán mint minden Nyugatról jött újdonság, ez is divatossá vált a 19. század végére. Így esett, hogy a reformkor nagyjai már örömmel kortyolgatták a teát, miközben az ország nagy kérdéseiről gondolkodtak.
Itália nem csak a festészetben, szobrászatban, irodalomban hozott megújulást Európa számára, de a konyhaművészetben is éreztette a hatását. Még a híres francia konyha is éhes kutyusként nyomult az itáliai gasztronómia nyomába.
A kosztümös filmekből tudjuk, hogy a lovagi tornák után vagy egy-egy eljegyzésen, esküvőn a lovagkorban nagy lakomákat tartottak az urak, királyok. De vajon hogyan mulattak ezeken a nagy vacsorákon? Gyere velem egy 13. századi gazdag úr lakomájára!
Kedves Olvasó! Ha most beszállsz velem az időgépbe, elviszlek egy hamisítatlan 11. századi vidéki, nyugat-európai földbirtokos várába, és besurranunk egy esti lakomára.
Itt a nyár, fél Európa elindul Görögországba nyaralni. Talán kevesen tudják, de a görög vendégbarátság Homéroszig nyúlik vissza. Milyen jó is lenne, ha ma is beinvitálnának minket, turistákat a görög házakhoz, és egy igazi, hamisítatlan görög lakomát csapnának nekünk!
Gondoltad volna, hogy már az ókoriak is fagyival hűtötték le magukat a nagy melegekben? Eleinte persze csak a kiváltságosok, később már a nép egyszerű gyermeke is. El tudod képzelni ahogy Mátyás király, XIV. Lajos, Rousseau, Voltaire, Diderot, Deák Ferenc fagyit nyal? Pedig minden bizonnyal megtették.