Kecsesen suhanó dámák méltóságteljes fejtartással, kimérten biccentve köszönik meg táncosuknak ezt a fordulót. Arcuk rezzenéstelen, legfeljebb halvány mosolyt engednek meg maguknak, csak kézszorításuk melegségével üzenik: boldogan látom a szalonunkban. És amikor a fiatalember megjelenik, hűvös méltósággal fogadják, mert magára valamit is adó hölgy nem árulhatja el érzéseit.
Amikor fürdőruhát próbálsz egy szűk, előnytelenül megvilágított áruházi próbafülkében, nagy valószínűséggel nem az jut eszedbe, hogy egy több ezer éves ruhadarabot próbálsz. Pedig így van. Már az ókori római hölgyek is viselték gyakorlatilag pontosan ugyanazt a ruhadarabot, amiben mi illegetjük magunkat a strandon.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyaralás és a turizmus a 20. vagy esetleg a 19. századi emberek kiváltsága volt. Valójában a pihenés, gyógyulás vágya, az ismeretlen tájak iránti kíváncsiság egyidős az emberiséggel. És természetesen már az ókori görögök és rómaiak is jártak nyaralni, elindultak megnézni saját koruk „antikvitását”.