Így éltek Pompejiben

Rengeteg film, regény, könyv született már Pompeji pusztulásáról. Arról viszont sokkal kevesebbet írnak, hogyan éltek a pompejiek a kitörés előtt. Milyen volt a hétköznapi élet a városban?

A város eredete

Valahogy nem gondolunk bele, hogy Pompejit mikor és kik alapították. Természetesnek vesszük, hogy ez egy római város. Pedig a település történetének nagy részében egyáltalán nem volt római.

Valaha egy itáliai nép, az oszkok telepedtek meg itt, majd a VI. században görög kereskedők érkeznek. I.e. 524-474 között etruszkok lakják, majd egy újabb erős görög betelepülés következik. Ekkor kerítik körbe a várost fallal, és ebben az időben épülnek ki a település utcái szigorú mértani rend szerint. I.e. 424-ben aztán ezt az oszk-görög várost meghódítják a szamniták akik aztán hosszú évszázadokon keresztül sikeresen állnak ellen a római hódításnak.

Amikor aztán i.e. 89-90-ben Róma háborúban legyőzi az itáliai szövetségeseit, Pompeji is elesik, és beköszönt a város római korszaka egészen 79-ig, amikor a Vezúv kitörése eltünteti a föld színéről a várost. Amikor a vulkán elpusztítja a várost, egy ízig-vérig római várost temet maga alá.

A város képe

Pompeji a pusztulás pillanatában úgy nézett ki, mint bármelyik római város: középületek, lakóházak, színházak, fürdők, gyorséttermek, piacok, boltok voltak a településen. Annyi nehézsége volt a város lakóinak, hogy a 62. február 5-i földrengés pusztítását próbálták helyrehozni. Amikor a Vezúv 79-ben kitört, még mindig sok lakóházban zajlottak a felújítások.

Amikor Sulla meghódította a várost, egy kis mini Rómát csinált belőle. A város maga irányíthatta a belső ügyeit, később a császárok csak nagyon minimális mértékben szóltak bele a lakosok belügyeibe. 59-ben történt meg, hogy a pompejiek és a szomszédos noceraiak összeverekedtek az amfiteátrumban. Néró ekkor egy prefektust küldött a városba, és egy időre felfüggesztette a játékokat.

A pompejiek maguk választották az elöljáróikat, a két druumvirt és az aediliseket. A vezető testületeknek természetesen megvoltak a maguk épületei a fórumon.

A város lakói minden év júliusában szavaztak a vezető tisztviselőkre. A tavasz a kampány jegyében telt, és vörössel vagy feketével festett hirdetmények lepték el a lakóházakat. A polgárok felkínálták a házuk falát a hírverőknek, akik éjszaka felmázolták a falra annak a jelöltnek a nevét, akit támogattak. Római szokás szerint nem maguk a jelöltek korteskedtek, hanem mások toborozták számukra a támogatókat. A jelöltek nem tettek ígéreteket, nem esküdöztek, csak egy valami számított: a választók mit gondoltak a jelölt erkölcsi tisztaságáról.

Mivel keresték a kenyerüket a pompejiek?

Campania emberemlékezet óta a mezőgazdaság paradicsoma. A Vezúv lankáin birtokok sokasága termelte a szőlőt, olajbogyót, gabonát, zöldséget, takarmányt. Erről tanúskodnak a présházak, borospincék, hasas olajtartó kőedények, boros amforák. A várost virágzó konyhakertek vették körül, és birkák, disznók sokasága legelt a mezőkön.

A gazdag földbirtokosoknak általában voltak borospincéi, malmai, sőt fazekas műhelyei is, hiszen nagy mennyiségben volt szükségük amforákra. Főként a nagybirtokosok állították elő a kor kedvelt halszószát, a garumot. Ez egy sózott, napon rohasztott halból készült, rendkívül büdös szósz volt,  amit imádtak a rómaiak. A pompeji nagybirtokosok nagyüzemben gyártották ezt, és látták el vele a környékbeli boltokat, éttermeket.

A virágzó állattenyésztés kiváló posztóipart táplált. Teljes gőzzel működött a kereskedelem: helyi hajótulajdonosok szállították a termelők borát, garumját, agyagedényeit  Egyiptomba, Afrikába, de kereskedtek Szíriával és Palesztinával is. Ebből aztán szépen meg is gazdagodtak egyesek.

A pompejiek vagyonát az ásatásokon talált pénzmennyiségből tudják felbecsülni a régészek. Egy-egy városlakó készpénze átlagban 3 és 10 ezer sestertius között mozgott. Ez elég jelentős vagyonnak számít, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy kenyér 8 asba, egy tunika 15 sestertiusba került. Pompeji nem volt drága város, a legfontosabb élelmiszerek sokkal olcsóbbak voltak, mint a birodalom más városaiban.

A város kevésbé módos lakosai kétkezi munkások voltak: ők dolgoztak a földeken, a műhelyekben, másoknak éttermük (thermopolium) volt, kisboltjuk, árultak a piacon. A 20 ezer főre becsült lakosságból 8 ezer rabszolga volt.

A nők

Ebben az időszakban a nők már eljártak hazulról, elvegyültek a fórum sokadalmában, részt vehettek az ünnepségeken. Pompeji leghíresebb asszonya a gyönyörű Sabina Poppaea volt, aki 62-ben Néró császár felesége lett.

A híres és gazdag nők közül meg kell említenünk Julia Felixet és Eumachia papnőt is, aki Ceres kultuszának hódolt. Julia háza el volt látva minden korabeli luxussal, az Eumachius család gazdagságát és hatalmát jelzi, hogy egy kis császári fórumot emeltek Pompjeiben.

Az alacsonyabb rendű nők is kivették a részüket a munkákból. A kézműves és kereskedő családokban gyakran az asszony vezette a boltot vagy a vendégfogadó kocsmákat, és ha az ittas vendégek összeverekedtek kockázás közben, az asszony maga tette ki a szűrüket. De egy egész sor helyi bordélyt is nők irányítottak.

Mivel töltötték a szabad idejüket?

A sport évszázadok óta kedvelt tevékenysége volt a pompejieknek. A római időkben egy hatalmas palaestrát, sportpályát építettek, ahol tanítottak, sétáltak, de laktanyaudvarnak és rabszolgapiacnak is használták. Aki sportolni vágyott, itt gyakorolhatta magát a diszkoszvetésben, birkózásban, fegyveres versenyben, lovaglásban.

A sportolás vagy a napi munka után a város lakói is szívesen megmártóztak a három városi fürdő valamelyikében. A pompejiek imádták a látványosságokat is, szívesen jártak színházba, ahol korabeli komédiákat, bohózatokat néztek. Ezek egyáltalán nem a magas kultúráról szóltak, inkább egyes foglalkozásokat, jellegzetes alakokat figuráztak ki, néha egészen alpári módon. Aki magasabb kultúrára vágyott, az eljárhatott az Ódeionba, ami egy fedett színház volt, ahol zeneműveket, verseket adtak elő. Ide inkább csak a vájtfülűek jártak.

A nép vaskosabb ízlését szolgálta ki a gladiátorjátékok színteréül szolgáló amfiteátrum. Az ellipszis alakú épületbe 20 ezer néző fért el szigorúan a társadalmi ranglétra szerint: alul a város vezetői foglaltak helyet.

A játékok szervezését az előkelő és gazdag pompejiek vállalták, vetélkedés folyt köztük azért, ki tud kiállítani több gladiátort. A játékokra általában a tavaszi hónapokban, áprilisban, májusban, még a nagy nyári melegek előtt került sor. A gladiátorok itt is rendkívül népszerű celebek voltak. A régészek az egyik gladiátor szobában találtak egy gazdag pompeji nőt a gladiátor szeretője oldalán.

KATTINTS A LINKRE!

Készülj ONLINE az EMELT TÖRI ÉRETTSÉGIRE!

Készülj a töri érettségire VIDEÓK SEGÍTSÉGÉVEL!

Forrás: Robert Étienne: Pompeji, az eltemetett város

Kategória: Életmód   Címke: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük