2020. január
Azt gondolhatnánk, hogy a turistáskodás minimum 19. századi találmány. De nem így van! A kíváncsiság már az ókor emberét is arra késztette, hogy felkeressen távoli nevezetességeket, pihenni, gyógyulni utazzon messzi fürdőkbe. Az ókori rómaiak gyakran keltek útra - akár utazási irodák szervezésében -, és útjuk során idegenvezetők, útikönyvek segítették őket.
Nehéz elképzelni, hogyan zajlott a mosakodás abban az időben, amikor még nem volt fürdőszoba, vezetékes víz és csatornázás. Pedig mindez egészen új találmány, a magyar falvak nagy részéhez ezek az újítások csak a II. világháború után érkeztek el. Addig a falusi lakosság éppen úgy mosakodott, ahogy ősei: reggelente egy kis cicamosdás, nagy mosakodás hetente, hajmosás kéthetente.
Amikor ellátogatunk egy középkori várba vagy kastélyba, általában nagyon keveset tudhatunk meg arról, milyen volt az ott lakók hétköznapi élete. Hogyan éltek, miként voltak berendezve a szobáik, hogyan fűtöttek, hol aludtak és mosakodtak? Most ennek jártam utána.
A régészet történetének egyik leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) felfedezése Tutanhamon sírjának feltárása volt. A mesésen gazdag sír feltárása után azonban rejtélyes halálesetekre hívta fel a sajtó a közönség figyelmét, és azt rebesgették, hogy a sír feltárásában közvetve vagy közvetlenül részt vevőket a fáraó átka sújtja, amiért megbolygatták a sírját.
Atlantisz, a Stonehenge és a frigyláda rejtélye régóta foglalkoztatja a tudósokat és a misztikus válaszok kedvelőit is. De vajon mi a manapság leginkább elfogadott, reális magyarázat ezekre az évezredes rejtélyekre?