Azt gondolhatnánk, hogy a turistáskodás minimum 19. századi találmány. De nem így van! A kíváncsiság már az ókor emberét is arra késztette, hogy felkeressen távoli nevezetességeket, pihenni, gyógyulni utazzon messzi fürdőkbe. Az ókori rómaiak gyakran keltek útra - akár utazási irodák szervezésében -, és útjuk során idegenvezetők, útikönyvek segítették őket.
Nyakunkon a nyár, és vele együtt az utazások szezonja. De vajon hogyan utaztak magyar eleink a 15. században? Útra keltek ők is a meleg beköszöntével? Akadt olyan ember, aki feltarisznyázta magát, hogy idegen országokat látogasson?
Rossz utak, kényelmetlenség, hőség vagy dermesztő hideg, esetenként útonállók. Ez várt azokra a reformkori elődeinkre, akik úgy döntöttek, hogy vidékről felmennek Pestre esetleg Bécsbe. Ennek ellenére a korszak vége felé mind többen indultak útnak gyalog, hintón, postakocsin vagy "gyorsparaszttal".