Az észak-koreai rezsim évtizedek óta szinte hermetikusan elzárja alattvalóit a külvilágtól. Mostanában mégis egyre több információ szivárog oda-vissza, és egy picit jobban betekintést nyerhetünk az egyik legdurvább, ma is létező kommunista diktatúra hétköznapjaiba.
Rengeteg film, regény, könyv született már Pompeji pusztulásáról. Arról viszont sokkal kevesebbet írnak, hogyan éltek a pompejiek a kitörés előtt. Milyen volt a hétköznapi élet a városban?
1956 végén közel 200 ezer magyar hagyta el az országot, és szóródott szét a nagyvilágban. Hogy milyen életük lett az új hazában, sok mindenen múlt. Van azonban néhány közös vonás, ami az 56-os menekülteket összeköti.
1944 tavaszán, nyarán a teljes vidéki magyar zsidóságot Auschwitz-Birkenauba szállították, majd nagy részüket az érkezést követő napokban elgázosították. De ki a felelős a közel félmillió magyar zsidó kiadásáért? Vajon miért döntött úgy Horthy, hogy a budapesti zsidóságot mégsem engedi deportálni?
A munkaszolgálatosokról szinte alig tesznek említést a középiskolai tankönyvek, esetleg Radnóti kapcsán van esély arra, hogy az iskolában halljanak valamit a diákok arról, hogy kik voltak ők, mi volt a feladatuk.
Minden valamirevaló római kori romvárosban mutogatják a hely fürdőjét. Amit látunk: térdig érő romok, néhány vízvezetékcső maradványa, jobb helyeken még a padlófűtés romjai is látszanak. Egy jó idegenvezető nélkül nehéz elképzelni, hogy milyen zajos, mozgalmas élet zajlott a fürdőkben kétezer évvel ezelőtt.
Filmekben, regényekben látható, olvasható, hogy mennyire másként nevelődtek a főúri gyerekek, mint szegényebb társaik. Nem szenvedtek hiányt ételben, italban, neveltetésben. De vajon tényleg jobb soruk volt, mint a parasztgyerekeknek?
Azt gondolom, hogy a gyerekekben a történelem iránti szeretet kialakítását nem lehet elég korán elkezdeni. Már egészen kicsi korban, akár mesekönyvek formájában is el lehet kezdeni az érdeklődés felkeltését. Erre mutatok most egy szuper lehetőséget!
A 19-20. század fordulóján a középosztálybeliek életének fontos részét alkotta az évi 4-6 hét fürdőzés a Monarchia valamelyik divatos fürdőhelyén. De vajon ezek a hölgyek, urak mivel töltötték az idejüket a pihenés alatt?
Ahogy a magyar zsidók koncentrációs táborba terelése sem valósulhatott volna meg a magyar hatóságok közreműködése nélkül, úgy a malenkij robotra küldendő emberek begyűjtése sem történhetett meg magyar együttműködés nélkül. De vajon kik voltak azok, akik a szovjet hatóságokkal együttműködve segítették az összeírást, összegyűjtést?