A Kádár-korszak ikonikus termékei – avagy a Bambitól a Trapper farmerig
Az 1960-70-és, sőt a 80-as évek szülöttei is emlékeznek még a Sokol rádióra, a walkmanre, ácsingóztak egy igazi Trapper farmerre, és hordtak iskolaköpenyt vagy szegedi papucsot. Ez a nemzedék az, aki csak pult alól jutott banánhoz, narancsból csak a kubait ismerte, és lelkesen gyűjtötte a szekrény tetején az üres sörös dobozokat.
Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Bauer Sándor KÉPSZÁM: 109807 Találat: 9 / 16
Tóth Eszter Zsófia -Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár (Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban) című könyve valóban igazi csemege azoknak, akik szívesen emlékeznek vissza gyerek- vagy fiatalkoruk feledésbe merülő hétköznapjaira. A könyvet lapozgatva olyan emlékek bukkannak fel, amelyekre örömmel csodálkozunk rá. Igen, tényleg, már el is felejtettem a Sokol rádiót, pedig apám folyton ezt hallgatta a szőlőben, a húgom pedig totyogósként mindenhová magával cipelte. Esett-kelt vele, és a táskarádió hátára gumival rögzített laposelemek mégis bírták, legfeljebb egy-egy esés után kicsit jobban recsegett a készülék. Igen, tényleg, gyűjtöttük a Donald rágó papírjait, az iskolában pedig lelkesen cserélgettük.
A szerzők évtizedek szerint haladva mutatják be a korszak termékeit, fogyasztási élményeit, zenéit. Az egyes termékek gyártásáról, használatáról kapunk érdekes információkat. A könyvet szeretettel ajánlják azoknak is, akik a rendszerváltás után születtek, és így lehetőségük van bepillantani egy számukra tökéletesen ismeretlen világba. Íme, egy kis ízelítő a Csemegekosárból.
A banán és a kubai narancs
A banán a korszak vágyott terméke volt, ugyanis csak ritkán, és akkor is szinte kizárólag pult alól lehetett kapni. Ha valahol elterjedt a híre, hogy banán érkezett, már rohantak is sorba állni az emberek. A szűkös árukészlet miatt mindenki legfeljebb egy kilót vehetett. A banán Ecuadorból és Kolumbiából érkezett a hamburgi kikötőbe, ahonnan a Hungarocamions hűtőkocsijai hozták Magyarországra. 35 napig tartott, amíg a gyümölcs a fáról a fogyasztókhoz került. Ezzel szemben kubai narancsból éppen hogy túlkínálat volt. Hatalmas mennyiség érkezett a távoli testvér országból. További nehézséget jelentett, hogy ez a narancs nem volt olyan finom mint a mediterrán vidékekről érkező társai, így aztán a nagy részét a feldolgozó ipar használta fel.
A Bambi, a Márka és a dobozos sör
A Bambira csak az 1970 előtt születettek emlékezhetnek, ugyanis ezt a remek, (elvileg narancs) a gyakorlatban mégis gyakran kátrány ízű terméket 1947-1970 között gyártották. A kátrányízt úgy lehetett elérni, ha lejárt szavatosságú terméket sikerült vásárolni, amiben a narancsolaj már megromlott. Ez gyakori élménye volt a fogyasztóknak, ugyanis az üdítőital szavatossági ideje mindössze két hét volt.
Forrás: Fortepan ADOMÁNYOZÓ: Bauer Sándor KÉPSZÁM: 109656 Találat: 4 / 16
A 70-es években bővült az üdítőitalok választéka, és lehetett kapni Pepsi és Coca-Colát, megjelentek a Sztár italok és a Márka különböző ízesítésben. A Márkát először 1973-ban hozták forgalomba meggyes, málnás és almás változatban – valamennyi magyar alapanyagból készült hazai technológiával. Az előállítását akadályozta, hogy hol üveghiány, hol kupakhiány lépett fel. 1978-ban aztán meghirdették az első kupakgyűjtő akciót, amelynek nyertese Lada gépkocsit vagy olimpiai társasutazást is nyerhetett. Öt kupakot kellett összegyűjteni, amelyeknek a belsejében elrejtettek egy-egy betűt, és ebből kellett kirakni a Márka szót, majd az öt kupakot beküldeni. 1979-ben annyira sikeres volt az akció, hogy 1,3 tonna kupak gyűlt össze.
Korszakos élmény a szekrények tetején piramis alakban felállított kiürült sörös dobozok látványa is. A termék értékét az adta, hogy itthon dobozos sört nem gyártottak (csak 1983 után), ezt csak külföldi bevásárló utakon lehetett beszerezni kemény valutáért, ami tovább növelte a sör és a doboz értékét.
Trapper farmer és iskolaköpeny
Az “igazi” farmer természetesen a Levi’s és a Wrangler volt, de ezekhez csak feketén lehetett hozzájutni egy kisebb vagyonért. Így aztán a hazai ipar is előállt a szocialista Trapper farmerrel 1977-ben. Az anyaghiány miatt ebből sem állt rendelkezésre a kívánt mennyiség, és gyakran egyáltalán nem is lehetett kapni, vagy épp mérethiányos volt a választék. A Trapper keresettségét jelzi, hogy 1983-ban már hamisították is.
Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Szalay Zoltán KÉPSZÁM: 139011 Találat: 1 / 27
A korszak másik fontos ruházkodási alapélménye az iskolaköpeny volt, amit a ruha felett kellett hordani, hogy eltakarja a társadalmi különbségeket. Általában egységesen kék színű volt, egy szó is született ezzel kapcsolatban: iskolaköpeny kék. Ez, az általában nejlonból készült ruhadarab variálható volt övvel, öv nélkül, gallérral, gallér nélkül, sőt volt legombolható ujjú változata is. A zsebében remekül elfért a puska egy-egy dolgozat idején, és elég könnyű volt elővarázsolni belőle…
Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Bauer Sándor KÉPSZÁM: 112450 Találat: 23 / 27
Sokol rádió, MK magnó és a walkman
A szovjet gyártmányú Sokol rádió elpusztíthatatlan volt. Barna bőrtokban árusították, és ha kifogyott belőle az elem, befőttes gumival lapos elemeket erősítettek a hátuljára. Időnként recsegett, de a létező néhány magyar adót kiválóan lehetett fogni vele. Azért volt nagyon népszerű, mert (mást nem lehetett kapni és) hordozható volt, az emberek valóban vitték is magukkal mindenhová.
Bizonyára sokan emlékeznek még a Vörös Szikra nevű orsós magnóra, ami igazi monstrum volt (15 kg). Ehhez képest “megkönnyebbülés” volt a lengyel gyártmányú Grundig készülék és a haza MK magnó, ami már kazettáról szolgáltatta a zenét, sőt hangfelvételt is lehetett készíteni vele. A 80-as években a legtöbb tini ott ült a rádió mellett hétfő délutánonként, és leste, hogy a Kívánságműsor kettőtől ötig című adásában lejátsszák-e a kedvenc zenéjét, és fel tudja-e venni anélkül, hogy beleugatna a kutya, vagy benyitna az anyukája.
A korszak végén a menő tinédzserek pedig már walkmannel sétálgattak az utcán. A zsebben is elférő kicsi, kazettás készülékhez narancssárga szivacsos fülhallgató is tartozott, így a fiatalok már nem bömböltették az utcán a rádióikat. Az 1980-as évek elején még elérhetetlen nyugati státuszszimbólum volt, és eleinte csak a dolláros boltokban lehetett kapni, vagy nyugati rokonoktól beszerezni. A 80-as évek második felétől sokan Bécsből hozták be. A kazettát a fiatalok ceruzával tekerték vissza, hogy spóroljanak a drága elemekkel.
A Csemege ajándékkosár című könyvből most csak a kedvenceimet válogattam ki, de olyan termékekről olvashatunk még mint a szifonos szóda, a kotyogó kávéfőző, a négercsók, a Leó jégkrém vagy a Moncsicsi. Jó időutazást mindenkinek!
Forrás: Tóth Eszter Zsófia – Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár
Készülj videók segítségével a KÖZÉP SZINTŰ TÖRTÉNELEM ÉRETTSÉGIRE!
Készülj ONLINE az EMELT SZINTŰ TÖRTÉNELEM ÉRETTSÉGIRE!