Az utolsó cárt, II. Miklóst, a feleségét és öt gyermeküket a bolsevikok 1918. július 17-én hajnalban kegyetlen brutalitással végezték ki, majd szinte bohózatba illő módon, elképesztő szervezetlenséggel eltemették, majd kihantolták, elégették a holttesteket, ezután ismét eltemették őket. De vajon hogyan teltek ennek a szorosan összetartó családnak az utolsó napjai?
Mond neked még valamit a milimári, a kucséber vagy a Buchwald-néni kifejezés? Ha nem, akkor valószínűleg nem az 1900-as évek elején születettél.
Kalandos élet jutott azoknak, akik a 20. század eleji Magyarországon arisztokratának születtek. Az első magyar miniszterelnök, Andrássy Gyula unokái, Ilona, Borbála, Katinka és Klára a kor legszebb lányai voltak a dualizmus végnapjaiban. Életüket alaposan átrajzolta a 20. század.
Filmekben, regényekben látható, olvasható, hogy mennyire másként nevelődtek a főúri gyerekek, mint szegényebb társaik. Nem szenvedtek hiányt ételben, italban, neveltetésben. De vajon tényleg jobb soruk volt, mint a parasztgyerekeknek?
1944 júniusától kezdve a budapesti zsidókat ún. csillagos házakba, majd később a gettóba költöztették. A korszak túlélői (akik akkoriban gyerekek voltak) arról mesélnek, hogy amennyire lehetett, próbálták hasznosan tölteni az idejüket.
Régóta foglalkoztatott a kérdés: mitől lehetett sikeres egy olyan őrültnek látszó vezér, mint Hitler? Mivel nyerte meg magának a németek milliót? A dolog természetesen nagyon sok tényezőből áll, de fontos eleme a propaganda.
A Gundel név több mint száz éve fogalommá vált nem csak Budapesten, hanem szerte a nagyvilágban. De vajon hogyan épített ki ilyen lenyűgöző hírnevet ez a család?
A 19-20. század fordulóján a középosztálybeliek életének fontos részét alkotta az évi 4-6 hét fürdőzés a Monarchia valamelyik divatos fürdőhelyén. De vajon ezek a hölgyek, urak mivel töltötték az idejüket a pihenés alatt?
1945-ben a Magyarországra érkező Vörös Hadsereg katonái elképesztő brutalitással tömegesen erőszakolták meg a nőket. Erről aztán sem az áldozatok, sem az elkövetők nem beszéltek évtizedekig. Persze nem is lehetett, hiszen a "felszabadító" szovjet hadseregről csak hálatelt szívvel illett beszélni.
Ahogy a magyar zsidók koncentrációs táborba terelése sem valósulhatott volna meg a magyar hatóságok közreműködése nélkül, úgy a malenkij robotra küldendő emberek begyűjtése sem történhetett meg magyar együttműködés nélkül. De vajon kik voltak azok, akik a szovjet hatóságokkal együttműködve segítették az összeírást, összegyűjtést?