Képzeljék el, ahogy a Kálvin tér macskakövein koppan a lábunk – a Hosszúlépés. Járunk? csapatával indultunk el, hogy két óra alatt körbejárjuk a pesti aszfalt legsötétebb titkait. Nem a mai, autózajtól hangos téren vagyunk, hanem egy olyan korban (19. század második fel), ahol a városfal tövében még sötétség és bizonytalanság honolt. Budapest nem csupán épületek halmaza, hanem egy lüktető, néha igencsak bűnös organizmus. Induljunk el egy olyan sétára, ahol a csillogó paloták mögött megbújik az „erkölcsi fertő”, és ahol a törvény őre olykor maga a maffia feje.
Gondolj bele, mennyivel nehezebb volt a 19. században fenntartani a kapcsolatokat! Se internet, se telefon, se sms, se facebook. Lassabb volt a közlekedés, szó sem lehetett arról, hogy „ó, nagyon hiányzol”, hát leugrom hozzád két óra alatt Budapestről Pécsre. Maradt a levelezés.
Ha az ókori rómaiak és az étkezés szóba kerül, mindenkinek a lucullusi lakomákon kereveten heverő gazdagok és az észbontó dőzsölés jut eszébe. Persze ők is rómaiak voltak, de azért a többség sokkal szerényebben étkezett, de ez az egyszerűség azért tartogat némi meglepetést a számunkra.
Ezt akkor is érdemes elolvasnod, ha csak egy-két év múlva fogsz emelt szinten érettségizni történelemől….
Közszájon forog néhány olyan legenda Budapest ostromáról, amelyeket mindannyian igaznak hiszünk. A legújabb történeti kutatások azonban megkérdőjelezik például Osztyapenkó általunk eddig ismert történetét vagy a háromnapos szabad rablás elrendelését.
Ma már köztudott, hogy a személyiségünket alapvetően meghatározzák a gyerekkori, a szülői házban szerzett tapasztalatok. Vajon hogyan hatott a családja, az apja Adolf Hitlerre? Mennyire befolyásolta a nézetei és a személyisége alakulását?
Jó lenne azt mondani, hogy minden diktátort elűznek a hatalomból, majd jól megbüntetik őket. Ez azonban sajnos nem minden esetben történik így. Többségük ágyban, hosszú betegség után hal meg, és csak néhányan vannak, akiket valóban kivégeznek.
Az észak-koreai rezsim évtizedek óta szinte hermetikusan elzárja alattvalóit a külvilágtól. Mostanában mégis egyre több információ szivárog oda-vissza, és egy picit jobban betekintést nyerhetünk az egyik legdurvább, ma is létező kommunista diktatúra hétköznapjaiba.
Rengeteg film, regény, könyv született már Pompeji pusztulásáról. Arról viszont sokkal kevesebbet írnak, hogyan éltek a pompejiek a kitörés előtt. Milyen volt a hétköznapi élet a városban?
A Kennedy családban évtizedek óta egymás után halnak meg a családtagok repülőszerencsétlenségben, autóbalesetben vagy merényletben. A közvélemény szerint valami misztikus átok sújtja őket. A realitás inkább az, hogy a nárcisztikus családi rendszer átkától szenvednek.