Így sütöttek-főztek a 30-as évek háziasszonyai

Azt hihetnénk, hogy a száz évvel ezelőtti középosztálybeli asszonyok életét is szinte teljes egészében kitöltötte a háztartás. Valójában ezeknek a hölgyeknek egy jó része már állást vállalt, és emellett vezette a háztartást. Sőt, jutott ideje kikapcsolódásra, pihenésre is. Mindez azért vált lehetségessé, mert munkájukat már egy sor modern vívmány segítette.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Varga László KÉPSZÁM: 30497 Találat: 9 / 145

Ki a jó háziasszony?

Az első világháború után a korábbi életforma egyre nehezebben volt fenntartható a középosztálybeli családok számára. Ez azt jelentette, hogy egyre több asszony vállalt munkát, és egyre kevesebben vehették igénybe cseléd segítségét a háztartásban. Így aztán kénytelenek voltak átértelmezni azt, hogy mi számít jó háztartás-vezetésnek, és mást kezdett jelenteni a jó háziasszony fogalma is. Míg a háború előtt az számított jó háziasszonynak, aki az egész napját a cseléddel együtt takarítással, sütéssel, főzéssel töltötte, a gyerekeit nevelte. A háború után az a nő volt menő, aki képes volt a lakást egyedül is rendben tartani, vendégeire egyedül főzött, és mindeközben jókedvű, szórakoztató úrinő maradt. Persze a polgári miliő legfőbb ismérve továbbra is a rend és a makulátlan tisztaság volt. Viszont már nem várták el a háziasszonytól, hogy a korszak szűkös anyagi viszonyai között hatalmas vendégségeket rendezzen sokfogásos menüvel. Bőven elég volt egy teadélután néhány süteménnyel. A látványos és folyamatos munkavégzés helyett az észrevétlenül, gyorsan és a lehető legkisebb erőkifejtéssel elvégzett munka lett a legfőbb érték. Mindebben egy sor modern háztartási gép, vegyi áru segítette az asszonyokat.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Négyesi Pál KÉPSZÁM: 18845 Találat: 18 / 145

A modern konyha

A háború után épített kislakásokban jelentősen csökkent a konyha mérete, sok helyen megszűnt az önálló ebédlő, és az étkezőhely a nappaliba került át. A modern konyha falait gyakran olajfestékkel festették le, amit könnyen lehetett tisztítani. A konyhaszekrény (kredenc) önálló, mozdítható darab volt rengeteg fiókkal, polccal, ajtóval, gyakran beépített jégszekrénnyel.

Forrás: Fortepan- ADOMÁNYOZÓ: Lissák Tivadar KÉPSZÁM: 73165 Találat: 24 / 145

Sok helyen használtak kétmedencés, asztalba épített mosogatót, az asztalt hokedlik vették körül. A legtöbb budapesti lakásban ekkor már volt folyóvíz, és több mint ötven százalékukba a gázt is bevezették. Bár a fűtés még hagyományos tüzelésű kályhával történt, a konyhákba sok helyen egy sparherdet helyeztek el, amivel egyszerre meg lehetett oldani a főzést és a fűtést is. De sok városi háztartásban működött a korszak újdonságának számító gáz- és villanytűzhely is. A modern kislakásokban pedig tűzhely híján gáz-, petróleum- vagy spirituszfőzőket használtak. Hasznos újdonság volt a falra szerelt, vízvezetékkel ellátott mosogató.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Wirthmann Julianna KÉPSZÁM: 29983 Találat: 11 / 145

A modern konyhában megjelent néhány új gép és konyhai eszköz is. Nagyon népszerűek voltak a jénai edények, a a magas nyomású gőzfazék, a toronyedények. Sokan vásároltak házi használatra fagylaltgépet, , különféle darálókat, kávépörkölőt, kenyérpirítót. Nagyon népszerűek voltak a háziasszonyok körében az alumíniumedények. Persze azért az edények nagy része még mindig a hagyományos zománcozott falú vasedény volt, és a legtöbb városi háztartásban is megtalálható volt a zsírosbödön.

A mosogatás a korszakban még a városi háztartásokban is elég körülményes volt, ha nem állt rendelkezésre csapból folyó meleg víz. Sok helyen még fazekakban forralták a vizet, és vájdlingban mosogattak. Alternatív megoldást jelentett a mosogatóasztal, ahol az asztalba volt süllyesztve egy vagy két lavór. A háziasszony ide öntötte a forró vizet, majd a mosogatás végeztével egy vödörbe le is tudta engedni a szennyes vizet. Mosogatószerként szódát használtak, és fémből, cirokból készült csutakkal, nyeles kefével tisztították az edényeket. Kötelező munka volt a mosogatás után az edények eltörölgetése, ami egyben a fényesítést is szolgálta.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Fortepan KÉPSZÁM: 7105 Találat: 15 / 145

Egészséges és tápláló ételek

A háború után átalakuláson ment keresztül a női szépségideál: a fűzővel biztosított karcsú derekat a test természetes karcsúsága váltotta fel, amit fogyókúrával, tudatos, kevés, de tápanyagban, vitaminban gazdag étkezéssel lehetett csak elérni. Egy dolog azonban nem változott: az étkezés továbbra is a családi együttlét alapja volt – evidens volt, hogy este és ünnepnapokon együtt étkezik a család.

A korszak háztartási tanácsadó könyvei komplett menüsorokkal segítették a háziasszonyokat, és még arra is figyelték, hogy külön menüt állítsanak össze a szerényebb és kicsit gazdagabb háztartások számára. A szerzők a háztartásra fordítható összeget a családi jövedelem harminc százalékában állapították meg, ami a kor szerényebb viszonyai között komoly kihívás elé állította a nőket. A menüsorok összeállítói figyeltek arra, hogy minden napra jusson valami húsféle, zöldség, gyümölcs, tejtermék, és számtalan ötletük volt arra, hogyan takarékoskodhat egy jó háziasszony. Persze a vasárnap továbbra is a bőségesebb étkezés napja volt. Az ebéd rendszerint háromfogásos volt: leves, húsétel körettel, az étkezést pedig sütemény zárta. Elvárt volt a korszakban a meleg vacsora is, ezt gyakran úgy oldották meg, hogy az ebéd maradékát melegítették fel. Feltűnő, hogy az élvezeti cikkek a legtöbb háztartási könyvben említésre sem kerülnek, alkohol, feketekávé, tea nem vagy csak kivételes esetekben szerepeltek az általuk ajánlott menüsorokban.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Privát Fotó és Film Archívum-Höfler Tibor gyűjtemény KÉPSZÁM: 19804 Találat: 40 / 119

Az élelmiszer beszerzése

A városi háziasszony a szükséges élelmiszereket különböző helyeken vásárolta. Piacon, vásárcsarnokban vette a gyümölcsöt, zöldségfélét, tojást, tejtermékeket, pékeknél a kenyeret, fűszeresnél a lisztet, cukrot, sőt, konzerveket, sajtot, bort, fűszereket, kávét, teát, kekszet, cukorkát. Hentesnél vásárolt húst, kolbászt, sonkát, szalonnát, zsírt. A fűszeresek gyakran ingyen házhoz szállították a tejet, péksüteményt. Az 1930-as évek csemegeboltjainak választéka elképesztően nagy volt.

Forrás: Fortepan – ADOMÁNYOZÓ: Erky-Nagy Tibor KÉPSZÁM: 13728 Találat: 4 / 20

A kicsi, kamrával nem rendelkező városi lakásokban nemigen volt hely nagy mennyiségű élelmiszer tárolására, és a jégszekrények mértei sem voltak nagyok. Ráadásul a jég beszerzése is igen körülményes volt. A konyha legfontosabb tartalékát képezte a rengeteg befőtt, lekvár és savanyúság, amit még a városi háziasszony is maga készített. Szintén a háziasszony készített a száraztésztát – általában nyáron, amikor bőségesen volt tojás. Az elkészült tésztát aztán vászonzacskókban felakasztva tárolták, ősszel pedig került mellé dió és mák.

Az élelmiszerek tárolását megkönnyítette a korszak igazi újdonsága, a konzervek megjelenése. A csepeli Weiss Manfréd gyár által készített Globus termékek nagyon népszerűek voltak. A cég széles választékot kínált: zöldségeket (borsó, zöldbab, spárga), befőtteket, dzsemeket, paradicsomlevet. De sokféle készétel is szerepelt a kínálatukban: gulyás, szegedi halászlé, libacomb, paprikás csirke, lecsó. A legfőbb slágertermékük a Globus libamájpástétom volt, amit szendvicsalapnak javasoltak. A libamáj a korszak egyik legtöbbre becsült élelmiszere volt, a belőle készült pástétom pedig relatíve olcsó volt.

A szalámifélék a 19. század végén jelentek meg, de a két világháború között terjedt el a fogyasztásuk. Új és viszonylag olcsó termék volt a kerek dobozokban cikkelyenként árult ömlesztett sajt, és a háziasszonyok már használhattak Maggi ételízesítőt és leveskockát is. Sőt, népszerűek voltak az Oetker gyár pudingporai, krémporai és a sütőpor is. A Váncza pedig már gyártotta a vaníliás cukrot.

Az étkezés

Az étkezés az úri hagyományokkal rendelkező családokban kötelezőn az ebédlőben, a nappaliban vagy a hallban történt, és mindenki számára egyszerre terítettek, tálaltak. A középosztálybeli családok általában több étkészlettel is rendelkeztek. Volt egy a hétköznapi használatra, rendszerint cseh, nem túl drága porcelán, és alpakka evőeszközt használtak hozzá. Ünnepnapokon pedig előkerült a meisseni, Rosenthal vagy épp a herendi, és ezüst evőeszközökkel ettek. A vasárnapi és ünnepi étkezések szinte mindenütt a hagyományokat őrizve folytak, a teljes család együtt étkezett. Bár törekedtek a közös étkezésekre a hétköznapokon is, a család tagjai a konyhai asztalnál is bekaphattak pár falatot, ha siettek, vagy ha megéheztek.

Forrás: Sedlmayr Krisztina: A modern háztartás születése

Készülj velem az emelt töri érettségire!

Kövess a facebookon is, ahol naponta újabb és újabb történelmi érdekességeket olvashatsz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük